Zsoltárok 55

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!

2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:

3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.

4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;

5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.

6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;

7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.

8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.

9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:

10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.

11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.

12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;

13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,

14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.

15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)

16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.

17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;

18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.

19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.

20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.

21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.

22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!

23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.