Zsoltárok 55

1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!

in finem in carminibus intellectus David exaudi Deus orationem meam et ne despexeris deprecationem meam

2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:

intende mihi et exaudi me contristatus sum in exercitatione mea et conturbatus sum

3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.

a voce inimici et a tribulatione peccatoris quoniam declinaverunt in me iniquitatem et in ira molesti erant mihi

4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;

cor meum conturbatum est in me et formido mortis cecidit super me

5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.

timor et tremor venit super me et contexit me tenebra

6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;

et dixi quis dabit mihi pinnas sicut columbae et volabo et requiescam

7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.

ecce elongavi fugiens et mansi in solitudine diapsalma

8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.

expectabam eum qui salvum me fecit a pusillanimitate spiritus et a tempestate

9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:

praecipita Domine divide linguas eorum quoniam vidi iniquitatem et contradictionem in civitate

10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.

die et nocte circumdabit eam super muros eius et iniquitas et labor in medio eius

11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.

et iniustitia et non defecit de plateis eius usura et dolus

12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;

quoniam si inimicus maledixisset mihi sustinuissem utique et si is qui oderat me super me magna locutus fuisset abscondissem me forsitan ab eo

13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,

tu vero homo unianimis dux meus et notus meus

14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.

qui simul mecum dulces capiebas cibos in domo Dei ambulavimus cum consensu

15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)

veniat mors super illos et descendant in infernum viventes quoniam nequitiae in habitaculis eorum in medio eorum (Sheol h7585)

16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.

ego autem ad Deum clamavi et Dominus salvabit me

17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;

vespere et mane et meridie narrabo et adnuntiabo et exaudiet vocem meam

18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.

redimet in pace animam meam ab his qui adpropinquant mihi quoniam inter multos erant mecum

19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.

exaudiet Deus et humiliabit illos qui est ante saecula diapsalma non enim est illis commutatio et non timuerunt Deum

20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.

extendit manum suam in retribuendo contaminaverunt testamentum eius

21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.

divisi sunt ab ira vultus eius et adpropinquavit cor illius molliti sunt sermones eius super oleum et ipsi sunt iacula

22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!

iacta super Dominum curam tuam et ipse te enutriet non dabit in aeternum fluctuationem iusto

23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.

tu vero Deus deduces eos in puteum interitus viri sanguinum et doli non dimidiabunt dies suos ego autem sperabo in te Domine