Zsoltárok 36

1 A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól. Szózata van Bűnnek a gonoszhoz: úgy van szívemben – nincs Istentől való rettegés szemei előtt.

2 Mert simán bánt vele, úgy tetszik szemeiben, hogy megtalálja bűnét, a gyűlölni valót.

3 Szája beszédei: jogtalanság és csalárdság, fölhagyott azzal, hogy eszes legyen, jót tegyen.

4 Jogtalanságot gondol ki fekvőkelyén, odaáll a nem-jónak útjára, rosszat nem vet meg.

5 Örökkévaló, az égig ér a szereteted, hűséged a felhőkig:

6 igazságod olyan mint az Isten hegyei, ítéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló!

7 Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.

8 Megtelnek házad zsiradékával, és gyönyöreid patakját adod inniok.

9 Mert nálad van az élet kútfeje, a te világosságodban látunk világosságot.

10 Tartósan add szeretetedet megismerőidnek, és igazságodat az egyenes szívűeknek.

11 Ne jőjjön rám a gőgnek lába, s a gonoszok keze ne tegyen bújdosóvá!

12 Ott elestek a jogtalanság cselekvői; eltaszíttattak s nem bírtak fölkelni.