Zsoltárok 34

1 Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.

Blagosiljam Gospoda u svako doba, hvala je njegova svagda u ustima mojima.

2 Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.

Gospodom se hvali duša moja; neka èuju koji stradaju, pa neka se raduju.

3 Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!

Velièajte Gospoda sa mnom, uzvišujmo ime njegovo zajedno.

4 Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.

Tražih Gospoda, i èu me, i svijeh nevolja mojih oprosti me.

5 Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.

Koji u njega gledaju prosvjetljuju se, i lica se njihova neæe postidjeti.

6 Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.

Ovaj stradalac zavika, i Gospod ga èu, i oprosti ga svijeh nevolja njegovijeh.

7 Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.

Anðeli Gospodnji stanom stoje oko onijeh koji se njega boje, i izbavljaju ih.

8 Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!

Ispitajte i vidite kako je dobar Gospod; blago èovjeku koji se uzda u nj.

9 Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.

Bojte se Gospoda, sveti njegovi; jer koji se njega boje, njima nema oskudice.

10 Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.

Lavovi su ubogi i gladni, a koji traže Gospoda, ne premièe im se nijednoga dobra.

11 Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.

Hodite, djeco, poslušajte me; nauèiæu vas strahu Gospodnjemu.

12 Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?

Koji èovjek želi života, ljubi dane da bi vidio dobro?

13 Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;

Ustavljaj jezik svoj oda zla, i usta svoja od prijevarne rijeèi.

14 távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.

Kloni se oda zla, i èini dobro, traži mira i idi za njim.

15 Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.

Oèi su Gospodnje obraæene na pravednike, i uši njegove na jauk njihov.

16 Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.

Ali je strašno lice Gospodnje za one koji èine zlo, da bi istrijebio na zemlji spomen njihov.

17 Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.

Vièu pravedni, i Gospod ih èuje, i izbavlja ih od svijeh nevolja njihovijeh.

18 Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.

Gospod je blizu onijeh koji su skrušena srca, i pomaže onima koji su smjerna duha.

19 Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.

Mnogo nevolje ima pravednik, ali ga od svijeh izbavlja Gospod.

20 Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.

Èuva Gospod sve kosti njegove, nijedna se od njih neæe slomiti.

21 Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.

Bezbožnika ubiæe zlo, i koji nenavide pravednika prevariæe se.

22 Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.

Gospod iskupljuje dušu sluga svojih, i koji se god u njega uzdaju, neæe se prevariti.