Zsoltárok 32

1 Dávidtól. Oktató dal. Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke!

2 Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság.

3 Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap,

4 mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla.

5 Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla.

6 Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.

7 Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla.

8 Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem:

9 Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád.

10 Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül.

11 Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti iga, zak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!