Zsoltárok 3
1 Zsoltár Dávidtól, midőn elmenekült fia Absalóm elől. Örökkévaló, mily sokan vannak szorongatóim, sokan támadnak ellenem!
Psalmus David, Cum fugeret a facie Absalom filii sui. Domine quid multiplicati sunt qui tribulant me? multi insurgunt adversum me.
2 Sokan mondják lelkemről: Nincs segítség számára Istenben. Széla.
Multi dicunt animae meae: Non est salus ipsi in Deo eius.
3 De te, Örökkévaló, paizs vagy körülöttem, dicsőségem és fejem fölemelője.
Tu autem Domine susceptor meus es, gloria mea, et exaltans caput meum.
4 Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltottam föl, és ő meghallgatott engem szent hegyéről. Széla.
Voce mea ad Dominum clamavi: et exaudivit me de monte sancto suo.
5 Én lefeküdtem és aludtam, fölébredtem, mert az Örökkévaló támogat engem.
Ego dormivi, et soporatus sum: et exurrexi, quia Dominus suscepit me.
6 Nem félek a népnek tízezreitöl, kik köröskörül nekem szegültek.
Non timebo millia populi circumdantis me: exurge Domine: salvum me fac Deus meus.
7 Kelj föl, Örökkévaló, segíts meg engem, Istenem! Mert állkapcson ütötted mind az ellenségeimet, a gonoszok fogait széttörted.
Quoniam tu percussisti omnes adversantes mihi sine causa: dentes peccatorum contrivisti.
8 Az Örökkévalóé a segítség, népedre az áldásod! Széla.
Domini est salus: et super populum tuum benedictio tua.
