< Zsoltárok 140 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Szabadíts meg, Örökkévaló, rossz embertől, erőszakos férfiútól óvj meg engem! 2 Kik szívben rosszaságokat gondoltak ki, mindennap harczokat szítanak. 3 Élesítették nyelvüket, mint a kigyó, vipera mérge van ajkaik alatt. Széla. 4 Őrizz meg, Örökkévaló, gonosznak kezeitől, erőszakos férfiútól óvj meg engem, kik arra gondoltak, hogy meglökjék lábaimat. 5 Csapdát rejtettek el ellenem a gőgösek meg köteleket, hálót teritettek ki, útnak oldalán tőröket vetettek nekem. Széla. 6 Mondom az Örökkévalónak: Istenem vagy; figyelj, Örökkévaló, könyörgésem szavára! 7 Örökkévaló, én Istenem, segítségem erőssége, befödted fejemet harczolás napján. 8 Ne add meg, ÖrökkévaIó, a gonosznak vágyait, szándékát ne engedd teljesedni, midőn emelkedik. Széla. 9 Bekerítőim fejét borítsa ajkaik nyomorultsága! 10 Hulljon rájuk parázs, tűzbe döntse őket, gödrökbe, hogy fel ne keljenek! 11 A nyelv embere ne szilárduljon meg az országban, az erőszak embere – baj hajszolja őt ledőlésig. 12 Tudom, hogy megszerzi az Örökkévaló a szegénynek igazát, a szűkölködőknek jogát. 13 Bizony az igazak hálát mondanak nevednek, egyenesek ülnek színed előtt.

< Zsoltárok 140 >