< Zsoltárok 126 >

1 Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak. 2 Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel! 3 Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk. 4 Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken. 5 Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak: 6 menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

< Zsoltárok 126 >