Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Cantique des degrés. Vers l’Eternel j’ai crié dans ma détresse, et il m’a exaucé.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Seigneur, délivre-moi des lèvres mensongères, de la langue perfide.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Quel profit te donnera-t-elle, quel avantage, cette langue perfide,

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

pareille aux flèches des guerriers, aiguisées aux charbons ardents des genêts?

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Quel malheur pour moi d’avoir séjourné à Méchec, demeuré près des tentes de Kêdar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Trop longtemps mon âme a vécu dans le voisinage de ceux qui haïssent la paix.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Je suis, moi, tout à la paix, et quand je la proclame, eux ne méditent que guerre.