Zsoltárok 102

1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.