Zsoltárok 102

1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

Molitev za ubozega, ko je v stiski in pred Gospoda izliva premišljevanje svoje. Gospod, čuj molitev mojo, in vpitje moje pridi do tebe.

2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

Ne skrivaj mi obličja svojega, ko sem v stiski; nagni mi uho svoje, ko kličem; naglo me usliši.

3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

Ker ginejo kakor dim dnevi moji; in kosti moje se sušé kakor pogorišče.

4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

Zadeto vene kakor trava srce moje, ker pozabljam použivati svojo jed.

5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

Od glasú zdihovanja mojega drži se kost moja mojega mesa.

6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

Podoben sem pelikanu v puščavi; kakor sova sem v podrtinah.

7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

Vedno sem podoben samotnemu vrabcu na strehi.

8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

Ves dan me sramoté sovražniki moji; zoper mene divjajoč prisezajo pri meni.

9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

Ker pepel jem kakor kruh; in pijače svoje mešam z jokom.

10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

Zaradi nevolje tvoje in srdite jeze tvoje; ker vzdignil si me in vrgel me na tla.

11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

Dnevi moji so podobni senci, ki se je nagnila; in jaz sem se posušil kakor trava.

12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

Ti pa, Gospod, ostajaš vekomaj, in spomin tvoj od roda do roda.

13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

Ti bodeš vstal in usmilil se Sijona, ker čas je storiti mu milost, ker prišel je čas določeni,

14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

Ko se naj hlapci tvoji veselé njegovega kamenja, in milost storé njegovemu prahu;

15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

Da česté narodi ime Gospodovo, in vsi kralji zemlje čast tvojo.

16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

Ko bode Gospod zidal Sijon in prikazal se v časti svoji,

17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

Ozrl se bode v nazega molitev, in ne bode zametal njih molitve.

18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

Zapiše se naj to naslednjemu rodu, da ljudstvo poživljeno hvali Gospoda.

19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

Ker pogledal bode z višave svetosti svoje Gospod, ozrl se z nebés na zemljo.

20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

Da usliši jetnika zdihovanje, da oprosti njé, ki se že izdajajo smrti;

21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

Da oznanjajo na Sijonu ime Gospodovo, in hvalo njegovo v Jeruzalemu,

22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

Ko se zbirajo ljudstva in kralji čestit Gospoda.

23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

Pobija sicer na tem poti moči moje, dnî moje krajša,

24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

Ali govorim: Bog moj mogočni, ne vzemi me v sredi mojih dnî; skozi vse rodove so dnevi tvoji,

25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

Predno si ustanovil zemljo, in so bila nebesa delo tvojih rok;

26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

Tisto bode prešlo, ti pa ostaneš; tisto, pravim, vse postara se kakor oblačilo; kakor obleko jih izpremeniš in izpremené se.

27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

Ti pa si isti, in let tvojih ni konca.

28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.

Sinovi hlapcev tvojih bodo prebivali, in njih seme se utrdi pred teboj.