Zsoltárok 102

1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!

Bēdu cilvēka lūgšana, kad tas ir noskumis un savas žēlabas izgāž Tā Kunga priekšā. Ak Kungs, klausi manu lūgšanu, un mana saukšana lai nāk pie Tevis.

2 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!

Neapslēp Savu vaigu priekš manis, atgriez Savu ausi pie manis bēdu laikā; tai dienā, kad es saucu, paklausi mani drīz.

3 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.

Jo manas dienas ir iznīkušas kā dūmi, un mani kauli ir izdeguši kā pagale.

4 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.

Mana sirds ir sasista un izkaltusi kā zāle, tā ka es aizmirstu pat savu maizi ēst.

5 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.

Mani kauli līp pie manas miesas no kaukšanas un nopūšanās.

6 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.

Es esmu tā kā dumpis tuksnesī, es esmu kā apogs (pūce) izpostītās vietās.

7 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.

Es esmu nomodā un tāpat kā vientulis putns uz jumta.

8 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.

Mani ienaidnieki mani nievā cauru dienu; kas pret mani trako, tie mani dara par lāsta vārdu.

9 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:

Jo es ēdu pelnus kā maizi un sajaucu savu dzērienu ar asarām,

10 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.

Tavas bardzības un dusmības pēc, jo Tu mani esi pacēlis un atkal nogāzis.

11 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,

Manas dienas ir kā ēna pavakarē, un es kalstu kā zāle.

12 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.

Bet Tu, Kungs, paliec mūžīgi un Tava piemiņa līdz radu radiem.

13 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;

Kaut Tu celtos un apžēlotos par Ciānu, jo jau ir laiks par viņu apžēloties, jo tas nospriestais laiks ir atnācis.

14 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.

Jo Tavi kalpi mīļo viņas akmeņus un žēlojās, ka tā guļ pīšļos.

15 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;

Tad pagāni bīsies Tā Kunga Vārdu, un visi ķēniņi virs zemes Tavu godību,

16 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.

Kad Tas Kungs Ciānu uztaisīs un parādīsies Savā godībā.

17 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.

Viņš griežas pie bēdu ļaužu lūgšanas un nenicina pielūgšanu.

18 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:

Lai tas top uzrakstīts pēcnākamiem, un tie ļaudis, kas vēl taps radīti, slavēs To Kungu.

19 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,

Jo Viņš skatās no Sava svēta augstuma, Tas Kungs lūko no debesīm uz zemi,

20 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;

Ka Viņš dzird cietumnieku nopūšanos un atsvabina nāves bērnus;

21 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,

Ka Tā Kunga vārds top sludināts Ciānā un Viņa slava Jeruzālemē,

22 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.

Kad tautas sapulcējās kopā un valstis, Tam Kungam kalpot.

23 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.

Bet Viņš ir pazemojis ceļā manu spēku un paīsinājis manas dienas.

24 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!

Es saku: mans Dievs, neņem mani nost pusmūžā. Tavi gadi paliek līdz radu radiem.

25 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;

Senlaikus Tu esi nodibinājis zemi, un debesis ir Tavu roku darbs.

26 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.

Tās zudīs, bet Tu pastāvēsi; tās sadils visas, kā drēbes; Tu tās pārvērtīsi kā drānas, un tās pārvērtīsies;

27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.

Bet Tu palieci tas pats, un Tavi gadi nebeigsies.

28 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.

Tavu kalpu bērni paliks, un viņu dzimums būs pastāvīgs Tavā priekšā.