Példabeszédek 7

1 Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.

2 Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.

3 Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.

4 Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;

5 hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.

6 Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.

7 Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:

8 elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,

9 szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.

10 S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;

11 zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:

12 egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.

13 Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:

14 Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;

15 azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.

16 Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;

17 behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.

18 Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.

19 Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;

20 a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.

21 Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.

22 Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;

23 mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.

24 Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:

25 ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;

26 mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.

27 Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz. (Sheol h7585)