Jeremiás sir 5
1 Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
Remember, O LORD, what is come upon us: consider, and behold our reproach.
2 Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.
3 Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
We are orphans and fatherless, our mothers [are] as widows.
4 Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.
5 Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
Our necks [are] under persecution: we labour, [and] have no rest.
6 Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
We have given the hand [to] the Egyptians, [and to] the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
Our fathers have sinned, [and are] not; and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
Servants have ruled over us: [there is] none that doth deliver [us] out of their hand.
9 Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
We gat our bread with [the peril of] our lives because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
Our skin was black like an oven because of the terrible famine.
11 Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
They ravished the women in Zion, [and] the maids in the cities of Judah.
12 Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
Princes are hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.
13 Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
They took the young men to grind, and the children fell under the wood.
14 Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
The elders have ceased from the gate, the young men from their musick.
15 Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.
16 Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
The crown is fallen [from] our head: woe unto us, that we have sinned!
17 Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
For this our heart is faint; for these [things] our eyes are dim.
18 Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.
19 Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
Thou, O LORD, remainest for ever; thy throne from generation to generation.
20 Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
Wherefore dost thou forget us for ever, [and] forsake us so long time?
21 Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.
22 Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
But thou hast utterly rejected us; thou art very wroth against us.
