Jób 37

1 Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.

2 Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;

3 az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.

4 Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.

5 Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.

6 Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének

7 Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.

8 S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.

9 A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.

10 Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.

11 Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.

12 S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;

13 hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.

14 Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!

15 Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?

16 Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?

17 Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.

18 Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?

19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.

20 Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?

21 Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.

22 Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.

23 A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.

24 Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.