Jób 36

1 És folytatta Elíhú és mondta:

2 Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm.

3 Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat.

4 Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled.

5 Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas.

6 Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja.

7 Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak.

8 S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel:

9 megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek;

10 megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól.

11 Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben;

12 de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján.

13 S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket.

14 Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között.

15 Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket.

16 Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal.

17 De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged.

18 Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el.

19 Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül?

20 Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről.

21 Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál.

22 Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő!

23 Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél!

24 Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak;

25 mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti.

26 Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható.

27 Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé,

28 melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre.

29 Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját?

30 Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit,

31 mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan.

32 Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen.

33 Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.