Jób 34
1 S megszólalt Élíhú és mondta:
Och Elihu svarade, och sade:
2 Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
Hörer, I vise, mitt tal, och I förståndige, akter på mig;
3 mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
Ty örat pröfvar talet, och munnen smakar maten.
4 Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
Låt oss utvälja en dom, att vi måge emellan oss känna hvad godt är.
5 Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
Ty Job hafver sagt: Jag är rättfärdig, och Gud hafver förvägrat mig min rätt.
6 Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
Jag måste ljuga, om jag än rätt hade; jag varder plågad af min skott, om jag än det intet förskyllat hade.
7 Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
Ho är en sådana, som Job; som gabberi dricker såsom vatten,
8 s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
Och går på vägenom med illgerningsmän, så att han vandrar med ogudaktiga män?
9 Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
Ty han hafver sagt: Om än någor rätt färdig vore, så gäller han dock intet när Gudi.
10 Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
Hörer mig, I vise män: Bort det, att Gud skulle vara ogudaktig, och den Allsmägtige orättvis;
11 Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
Utan han lönar menniskone, efter som hon hafver förtjent; och drabbar uppå hvar och en efter hans gerningar.
12 Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
Utan tvifvel, Gud fördömer ingen med orätt, och den Allsmägtige böjer icke rätten.
13 Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
Ho hafver skickat det uppå jordene är, och ho hafver satt hela jordenes krets?
14 Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
Om han det toge sig före, kunde han allas anda och lif till sig samla;
15 kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
Allt kött vorde tillhopa förgåendes, och menniskan vorde åter till asko igen.
16 Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
Hafver du förstånd, så hör detta, och gif akt på mins tals röst.
17 Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
Skulle någon fördenskull tvinga rätten, att han hatar honom? Och derföre att du stolt äst, skulle du fördenskull fördöma den rättfärdiga?
18 Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
Skulle någor säga till Konungen: Du Belial? och till Förstarna: I ogudaktige?
19 A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
Den dock icke ser på Förstarnas person, och känner icke mer den härliga än den fattiga; förty de äro alle hans handaverk.
20 Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
Med hast måste menniskorna dö, och om midnattstid förskräckas och förgås; de mägtige varda kraftlöse borttagne.
21 Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
Ty hans ögon se uppå hvars och ens vägar, och han skådar alla deras gånger.
22 Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
Intet mörker eller skygd är, att ogerningsmän måga sig der fördölja;
23 Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
Ty det varder ingom tillstadt, att han kommer med Gud till rätta.
24 Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
Han förgör många stolta, som icke stå till att räkna; och sätter andra i deras stad;
25 Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
Derföre, att han känner deras gerningar; och omstörter dem om nattena, att de skola sönderkrossade varda.
26 Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
Han kastar de ogudaktiga uti en hop, der man gerna ser det;
27 Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
Derföre, att de icke hafva följt honom efter, och förstodo ingen af hans vägar;
28 juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
Att de fattigas rop skulle komma inför honom, och han dens eländas rop höra måtte.
29 S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
Om han frid gifver, ho vill fördöma? Och om han förskyler anletet, ho vill se uppå honom ibland folken och menniskorna?
30 nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
Så låter han nu en skrymtare regera, till att plåga folket.
31 Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
För Guds skull vill jag lida talet, och icke förmenat.
32 a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
Hafver jag icke drabbat rätt, lär du mig bättre; hafver jag orätt handlat, vill jag icke göra så mer.
33 Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
Man vänter nu svar af dig; ty du förkastar all ting, och du hafver begynt det, och icke jag. Vetst du nu något, så tala.
34 Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
Visa män låter jag väl tala, och en vis man hörer mig.
35 Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
Men Job talar ovisliga, och hans ord äro icke vis.
36 Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
Min Fader, låt Job försökt varda allt intill ändan, derföre att han vänder sig till orättfärdiga menniskor.
37 mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.
Han hafver utöfver sina synd ännu dertill hädat; derföre låt honom inför oss slagen varda; och träte sedan med sinom ordom inför Gud.
