Jób 30
1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
Fa ankehitriny kosa dia mihomehy ahy na dia izay tokon-jandriko aza, dia zanak’ ireo izay nolaviko tsy ho isan’ ny amboa miandry ny ondriko akory aza.
2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
Eny, mampaninona ahy ny herin’ ny tànan’ ireo. Izay efa very fahatanjahana?
3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
Manjenjena noho ny tsi-fisian-kanina sy ny mosary izy; Homankomana foana any an-tany karankaina izy, dia eo an-katoky ny loza sy ny fandringanana.
4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
Mitsongo anambodihena eo amin’ ny kirihitrala izy, ary ny fakan’ ny anjavidy no fihinany.
5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
Roahina tsy ho eo amin’ ny olona izy sady akoraina toy ny mpangalatra.
6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
Any an-dohasaha mahatsiravina no tsy maintsy itoerany, dia ao an-dava-tany sy an-dava-bato.
7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
Minananana eny amin’ ny kirihitrala izy ary mitangorona eo ambanin’ ny amiana.
8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
Zanaky ny adala izy sady zanaky ny tsy manan-kaja, ka roahina tsy ho eo amin’ ny tany.
9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
Ary ankehitriny efa ataony an-kira aho. Eny, efa ambentinteniny aho.
10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
Ataony toy ny zava-betaveta aho ka halaviriny, ary tsy menatra handrora ny tavako izy.
11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
Fa noketrahin’ Andriamanitra ny kofehiko, ka nampietreny aho; Ka dia mba nesorin’ iretsy kosa teo anatrehako ny lamboridiny.
12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
Misy androvolahy mitsangana eo ankavanako; Manosika ny tongotro hiala izy ary manandratra tovon-tany hampidirany loza amiko.
13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
Mandrava ny lalako sy manararaotra ny andravana ahy izy, nefa ny tenany tsy manan-kamonjy,
14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
Toy ny fiditra eo amin’ ny banga lehibe no fihaviny, ka avy ao amin’ ny voarava no imaonany.
15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
Voatodika hamely ahy ny fampitahorana: Manenjika ny voninahitro tahaka ny rivotra izy, ka levona tahaka ny rahona ny famonjena ahy
16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
Ary ankehitriny, raraka ato anatiko ny fanahiko. Fenjàn’ ny andro fahoriana aho.
17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
Ny alina mampahalò ny taolako ho afaka amiko, ary tsy mitsahatra ireo manotahota ahy ireo.
18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
Noho ny haben’ ny hery dia tonga tsy antonona ny akanjoko, manenda ahy tahaka ny vozon-dobaka izany.
19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
Eny, nanary ahy teo amin’ ny fotaka Izy, ka efa tahaka ny vovoka sy ny lavenona aho
20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
Mitaraina aminao aho, nefa tsy mihaino ahy Hianao; Mijoro eo aho, nefa ierenao foana.
21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
Efa manjary lozabe amiko Hianao; Ny herin’ ny tananao no andrafianao ahy.
22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
Aingainao ho eny amin’ ny rivotra aho ka alefanao handeha, ary levoninao amin’ ny tafio-drivotra mifofofofo ho tsinontsinona aho.
23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
Fa fantatro fa hampodinao any amin’ ny fahafatesana aho, dia any amin’ ny trano fivorian’ ny olombelona rehetra.
24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
Kanefa tsy manainga ny tànany va ny olona, raha ianjeran’ ny rava? Ary tsy mitaraina va izy, raha tratry ny loza?
25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
Tsy nitomany ny ory va aho? Tsy nangorakoraka ny malahelo va ny fanahiko?
26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
Fa niandry ny soa aho, kanjo tonga ny ratsy; Ary nanantena ny mazava aho, kanjo avy ny maizina.
27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
Nandevilevy ny tsinaiko ka tsy nanam-pitsaharana; Nitsena ahy ny andro fahoriana.
28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
Mitsaitsaika mitafy lamba fisaonana aho sady tsy mahita masoandro; Mitsangana aho ka mitaraina eo ampivorian’ ny olona.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
Rahalahin’ ny amboadia aho Ary naman’ ny ostritsa.
30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
Efa mainty ny hoditro sady miendakendaka, ary efa karankaina noho ny hafanana ny taolako.
31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
Nanjary fisaonana ny lokangako. Ary feon’ ny mitomany ny sodiko.
