Jób 30

1 És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.

但如今，比我年少的人戲笑我； 其人之父我曾藐視， 不肯安在看守我羊群的狗中。

2 Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,

他們壯年的氣力既已衰敗， 其手之力與我何益呢？

3 szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;

他們因窮乏飢餓，身體枯瘦， 在荒廢淒涼的幽暗中齦乾燥之地，

4 a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.

在草叢之中採鹹草， 羅騰的根為他們的食物。

5 Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.

他們從人中被趕出； 人追喊他們如賊一般，

6 Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.

以致他們住在荒谷之間， 在地洞和巖穴中；

7 Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.

在草叢中叫喚， 在荊棘下聚集。

8 Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.

這都是愚頑下賤人的兒女； 他們被鞭打，趕出境外。

9 De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.

現在這些人以我為歌曲， 以我為笑談。

10 Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.

他們厭惡我，躲在旁邊站着， 不住地吐唾沫在我臉上。

11 Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.

鬆開他們的繩索苦待我， 在我面前脫去轡頭。

12 Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.

這等下流人在我右邊起來， 推開我的腳，築成戰路來攻擊我。

13 Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.

這些無人幫助的， 毀壞我的道，加增我的災。

14 Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.

他們來如同闖進大破口， 在毀壞之間滾在我身上。

15 Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.

驚恐臨到我， 驅逐我的尊榮如風； 我的福祿如雲過去。

16 És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.

現在我心極其悲傷； 困苦的日子將我抓住。

17 Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.

夜間，我裏面的骨頭刺我， 疼痛不止，好像齦我。

18 Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.

因上帝的大力，我的外衣污穢不堪， 又如裏衣的領子將我纏住。

19 Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.

上帝把我扔在淤泥中， 我就像塵土和爐灰一般。

20 Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;

主啊，我呼求你，你不應允我； 我站起來，你就定睛看我。

21 kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.

你向我變心，待我殘忍， 又用大能追逼我，

22 Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.

把我提在風中，使我駕風而行， 又使我消滅在烈風中。

23 Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.

我知道要使我臨到死地， 到那為眾生所定的陰宅。

24 Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!

然而，人仆倒豈不伸手？ 遇災難豈不求救呢？

25 Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?

人遭難，我豈不為他哭泣呢？ 人窮乏，我豈不為他憂愁呢？

26 Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.

我仰望得好處，災禍就到了； 我等待光明，黑暗便來了。

27 Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.

我心裏煩擾不安， 困苦的日子臨到我身。

28 Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.

我沒有日光就哀哭行去； 我在會中站着求救。

29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.

我與野狗為弟兄， 與鴕鳥為同伴。

30 Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.

我的皮膚黑而脫落； 我的骨頭因熱燒焦。

31 Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.

所以，我的琴音變為悲音； 我的簫聲變為哭聲。