Jób 3

1 Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.

DESPUÉS de esto abrió Job su boca, y maldijo su día.

2 Megszólalt Jób és mondta:

Y exclamó Job, y dijo:

3 Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.

Perezca el día en que yo nací, y la noche que se dijo: Varón es concebido.

4 Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.

Sea aquel día sombrío, y Dios no cuide de él desde arriba, ni claridad sobre él resplandezca.

5 Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.

Aféenlo tinieblas y sombra de muerte; repose sobre él nublado, que lo haga horrible como caliginoso día.

6 Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.

Ocupe la oscuridad aquella noche; no sea contada entre los días del año, ni venga en el número de los meses.

7 Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.

¡Oh si fuere aquella noche solitaria, que no viniera canción alguna en ella!

8 Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.

Maldíganla los que maldicen al día, los que se aprestan para levantar su llanto.

9 Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.

Oscurézcanse las estrellas de su alba; espere la luz, y no venga, ni vea los párpados de la mañana:

10 Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.

Por cuanto no cerró las puertas del vientre donde yo estaba, ni escondió de mis ojos la miseria.

11 Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?

¿Por qué no morí yo desde la matriz, o fuí traspasado en saliendo del vientre?

12 Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?

¿Por qué me previnieron las rodillas? ¿y para qué las tetas que mamase?

13 Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;

Pues que ahora yaciera yo, y reposara; durmiera, y entonces tuviera reposo,

14 királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,

Con los reyes y con los consejeros de la tierra, que edifican para sí los desiertos;

15 vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.

O con los príncipes que poseían el oro, que henchían sus casas de plata.

16 Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!

O ¿por qué no fuí escondido como aborto, como los pequeñitos que nunca vieron luz?

17 Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.

Allí los impíos dejan el perturbar, y allí descansan los de cansadas fuerzas.

18 Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.

Allí asimismo reposan los cautivos; no oyen la voz del exactor.

19 Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.

Allí están el chico y el grande; y el siervo libre de su señor.

20 Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?

¿Por qué se da luz al trabajado, y vida á los de ánimo en amargura,

21 Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;

Que esperan la muerte, y ella no llega, aunque la buscan más que tesoros;

22 kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.

Que se alegran sobremanera, y se gozan, cuando hallan el sepulcro?

23 A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?

¿[Por qué] al hombre que no sabe por donde vaya, y al cual Dios ha encerrado?

24 Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.

Pues antes que mi pan viene mi suspiro; y mis gemidos corren como aguas.

25 Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.

Porque el temor que me espantaba me ha venido, y hame acontecido lo que temía.

26 Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.

No he tenido paz, no me aseguré, ni me estuve reposado; vínome no obstante turbación.