Jób 29
1 És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
Job resumed speaking and said,
2 Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
“Oh, that I were as I was in the past months when God cared for me,
3 mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
when his lamp shined on my head, and when I walked through darkness by his light.
4 Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
Oh, that I were as I was in the ripeness of my days when the friendship of God was on my tent,
5 midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
when the Almighty was yet with me, and my children were around me,
6 midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
when my way was covered with cream, and the rock poured out for me streams of oil!
7 Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
When I went out to the city gate, when I sat in my place in the city square,
8 megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
the young men saw me and kept their distance from me in respect, and the aged people rose and stood for me.
9 vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
The princes used to refrain from talking when I came; they would lay their hand on their mouths.
10 előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
The voices of the noblemen were hushed, and their tongue clung to the roof of their mouths.
11 Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
For after their ears heard me, they would then bless me; after their eyes saw me, they would then give witness to me and approve of me
12 Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
because I rescued the one who was poor when he cried out, and the one who had no father when he had no one to help him.
13 Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
The blessing of him who was about to perish came on me; I caused the widow's heart to sing for joy.
14 Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
I put on righteousness, and it clothed me; my justice was like a robe and a turban.
15 Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
I was eyes to blind people; I was feet to lame people.
16 apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
I was a father to needy people; I would examine the case even of one whom I did not know.
17 Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
I broke the jaws of the unrighteous man; I plucked the victim out from between his teeth.
18 Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
Then I said, 'I will die in my nest; I will multiply my days like the grains of sand.
19 gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
My roots are spread out to the waters, and dew lies all night on my branches.
20 dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
The honor in me is always fresh, and the bow of my strength is always new in my hand.'
21 Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
To me men listened; they waited for me; they stayed silent to hear my advice.
22 Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
After my words were done, they did not speak again; my speech dropped like water on them.
23 s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
They always waited for me as they waited for rain; they opened their mouth wide to drink in my words, as they would do for the latter rain.
24 Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
I smiled on them when they did not expect it; they did not reject the light of my face.
25 Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
I selected their way and sat as their chief; I lived like a king in his army, like one who comforts mourners.
