Jób 27

1 És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.