Jób 20

1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

Så tog Na'amatiten Zofar til Orde og sagde

2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.

"Derfor bruser Tankerne i mig, og derfor stormer det i mig;

3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.

til min Skam må jeg høre på Tugt, får tankeløst Mundsvejr til Svar!

4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,

Ved du da ikke fra Arilds Tid, fra Tiden, da Mennesket sattes på Jorden,

5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?

at gudløses Jubel er kort og vanhelliges Glæde stakket?

6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:

Steg end hans Hovmod til Himlen, raged hans Hoved i Sky,

7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?

som sit Skarn forgår han for evigt, de, der så ham, siger: "Hvor er han?"

8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;

Han flyr som en Drøm, man finder ham ikke, som et Nattesyn jages han bort;

9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.

Øjet, der så ham, ser ham ej mer, hans Sted får ham aldrig at se igen.

10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.

Hans Sønner bejler til ringes Yndest, hans Hænder må give hans Gods tilbage.

11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.

Hans Ben var fulde af Ungdomskraft, men den lægger sig med ham i Støvet.

12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,

Er det onde end sødt i hans Mund, når han gemmer det under sin Tunge,

13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:

sparer på det og slipper det ikke, holder det fast til sin Gane,

14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.

så bliver dog Maden i hans Indre til Slangegift inden i ham;

15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.

Godset, han slugte, må han spy ud, Gud driver det ud af hans Bug,

16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.

han indsuger Slangernes Gift, og Øgleungen slår ham ihjel;

17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.

han skuer ej Strømme af Olie, Bække af Honning og Fløde;

18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.

han må af med sin Vinding, svælger den ej, får ingen Glæde af tilbyttet Gods.

19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.

Thi han knuste de ringe og lod dem ligge, ranede Huse, han ej havde bygget.

20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.

Thi han har ingen Hjælp af sin Rigdom, trods sine Skatte reddes han ikke;

21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.

ingen gik fri for hans Glubskhed, derfor varer hans Lykke ikke;

22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.

midt i sin Overflod har han det trangt, al Slags Nød kommer over ham.

23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.

For at fylde hans Bug sender Gud sin Vredes Glød imod ham, lader sin Harme regne på ham.

24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;

Flyr han for Brynje af Jern, så gennemborer ham Kobberbuen;

25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.

en Kni kommer ud af hans Ryg, et lynende Stål af hans Galde; over ham falder Rædsler,

26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.

idel Mørke er opsparet til ham; Ild, der ej blæses op, fortærer ham, æder Levningen i hans Telt.

27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.

Himlen bringer hans Brøde for Lyset, og Jorden rejser sig mod ham.

28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.

Hans Huses Vinding må bort, rives bort på Guds Vredes Dag.

29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

Slig er den gudløses Lod fra Gud og Lønnen fra Gud for hans Brøde!