Jób 14
1 az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
Man, who is born of woman, lives only a few days and is full of trouble.
2 Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
He sprouts from the ground like a flower and is cut down; he flees like a shadow and does not last.
3 Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
Do you look at any of these? Do you bring me into judgment with you?
4 Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
Who can bring something clean out of something unclean? No one.
5 Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
Man's days are determined. The number of his months is with you; you have appointed his limits that he cannot pass.
6 tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
Look away from him that he may rest, so that he may enjoy his day like a hired man if he can do so.
7 Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
There can be hope for a tree; if it is cut down, it might sprout again, so that its tender stalk does not disappear.
8 Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
Though its root grows old in the earth, and its stump dies in the ground,
9 víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
yet even if it only smells water, it will bud and send out branches like a plant.
10 De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
But man dies; he becomes weak; indeed, man stops breathing, and then where is he?
11 Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
As water disappears from a lake, and as a river loses water and dries up,
12 az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
so people lie down and do not rise again. Until the heavens are no more, they will not awake nor be roused out of their sleep.
13 Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol h7585)
Oh, that you would hide me away in Sheol away from troubles, and that you would keep me in private until your wrath is over, that you would set me a fixed time to stay there and then call me to mind! (Sheol h7585)
14 Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
If a man dies, will he live again? If so, I would wish to wait all my weary time there until my release should come.
15 Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
You would call, and I would answer you. You would have a desire for the work of your hands.
16 Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
You would number and care for my footsteps; you would not keep track of my sin.
17 Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
My transgression would be sealed up in a bag; you would cover up my iniquity.
18 Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
But even mountains fall and come to nothing; even rocks are moved out of their place;
19 köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
the waters wear down the stones; their flooding washes away the dust of the earth. Like this, you destroy the hope of man.
20 Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
You always defeat him, and he passes away; you change his face and send him away to die.
21 Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
If his sons are honored, he does not know it; and if they are brought low, he does not see it.
22 csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.
He feels only the pain of his own body, and he mourns for himself.
