Jeremiás 5

1 Járjatok szerte-széjjel Jeruzsálem utcáin és lássátok csak és tudjátok, és keressetek piacain, vajon találtok-e valakit, van-e, aki jogosságot cselekszik, hűséget keres és megbocsátok neki.

Proðite po ulicama Jerusalimskim, i vidite sada i razberite i potražite po ulicama njegovijem, hoæete li naæi èovjeka, ima li ko da èini što je pravo i da traži istinu, pa æu oprostiti.

2 És ha azt mondják: él az Örökkévaló, bizony hazugul esküsznek.

Ako i govore: tako da je živ Gospod! opet se krivo kunu.

3 Örökkévaló, szemeid nemde hűségre tekintenek? Verted őket, de nem fájlalták, enyésztetted őket – vonakodtak elfogadni oktatást; erősebbé tették arcukat a sziklánál, vonakodtak megtérni.

Gospode! ne gledaju li oèi tvoje na istinu! Biješ ih, ali ih ne boli; satireš ih, ali neæe da prime nauke, tvrðe im je lice od kamena, neæe da se obrate.

4 És én azt mondtam, csak szegények azok, oktalankodnak, mert nem ismerik az Örökkévaló útját, Istenük törvényét.

I ja rekoh: siromasi su, ludo rade, jer ne znaju puta Gospodnjega, zakona Boga svojega.

5 Hadd megyek el a nagyokhoz, hadd beszélek velük, mert ők ismerik az Örökkévaló útját, Istenük törvényét; ámde ők egyaránt eltörték a jármot, szétszakították a köteleket.

Idem k vlastelima, i njima æu govoriti, jer oni znaju put Gospodnji, zakon Boga svojega; ali i oni izlomiše jaram, pokidaše sveze.

6 Azért öli őket oroszlán az erdőből, a sivatagok farkasa pusztítja, őket, párduc leselkedik városaikra, bárki kimegy azokból, széttépetik, mert számosak lettek bűntetteik, hatalmasak elpártolásaik.

Zato æe ih pobiti lav iz šume, vuk æe ih veèernji potrti, ris æe vrebati kod gradova njihovijeh, ko god izide iz njih biæe rastrgnut, jer je mnogo grijeha njihovijeh i silni su odmeti njihovi.

7 Ugyan miért bocsássak meg neked? Gyermekeid elhagytak engem és nem-istenekre esküdtek, jóllakattam őket, de ők házasságot törtek és parázna nő házában csődültek össze.

Kako æu ti oprostiti to? Sinovi tvoji ostaviše mene, i kunu se onima koji nijesu bogovi. Kako ih nasitih, stadoše èiniti preljubu, i u kuæu kurvinu stjeèu se gomilom.

8 Jól táplált lovak ők reggelenként, kiki felebarátja feleségére nyerítenek.

Jutrom su kad ustaju kao tovni konji, svaki rže za ženom bližnjega svojega.

9 Vajon ezeket ne büntessem-e meg, úgymond az Örökkévaló, avagy ilyen nemzeten ne álljon bosszút a lelkem?

Zato li neæu pohoditi? veli Gospod, i duša moja neæe li se osvetiti takom narodu?

10 Menjetek föl falaira és rontsatok, de végpusztítást ne tegyetek, távolítsátok el hajtásait, mert nem az Örökkévalóé azok.

Izidite mu na zidove i razvalite, ali nemojte sasvijem zatrti, skinite mu prijevornice, jer nijesu Gospodnje.

11 Mert hűtlenkedve hűtlenkedtek irántam Izrael háza és Jehúda háza, úgymond az Örökkévaló.

Jer me sasvijem iznevjeri dom Izrailjev i dom Judin, veli Gospod.

12 Megtagadták az Örökkévalót és mondták: nem ő az, és nem fog ránkjönni a veszedelem és kardot és éhséget nem fogunk látni;

Udariše u bah Gospodu i rekoše: nije tako, neæe nas zlo zadesiti, i neæemo vidjeti maèa ni gladi.

13 a próféták pedig széllé lesznek és az ige nincs bennük: így történjék velük!

A ti proroci otiæi æe u vjetar, i rijeèi nema u njima, njima æe biti tako.

14 Ezért így szól az Örökkévaló, a seregek Istene: minthogy szóltátok e szót, íme szavaimat a te szádban tűzzé teszem és ezt a népet fává, hogy megeméssze őket.

Zato ovako veli Gospod Gospod nad vojskama: kad tako govorite, evo ja æu uèiniti da rijeèi moje u ustima tvojim budu kao oganj, a ovaj narod drva, te æe ih spaliti.

15 Íme én hozok rátok népet távolról, oh Izrael háza, úgymond az Örökkévaló; kemény nép az, őskortól való nép az, nép, melynek nem ismered nyelvét és nem érted, mit beszél.

Gle, ja æu dovesti na vas narod iz daleka, dome Izrailjev, veli Gospod, narod jak, narod star, narod kojem jezika neæeš znati niti æeš razumjeti što govori;

16 Tegze olyan, mint a nyitott sír, mindnyájan hősök.

Kojemu je tul kao grob otvoren, svi su jaki.

17 És megeszi termésedet és kenyeredet, melyet ennének fiaid és leányaid, megeszi juhaidat és ökreidet, megeszi szőlődet és fügefádat; szétrombolja erősített városaidat, amelyekben bízol, a karddal.

I poješæe ljetinu tvoju i hljeb tvoj, što sinovi tvoji i kæeri tvoje šæahu jesti, poješæe ovce tvoje i goveda tvoja, poješæe vinovu lozu tvoju i smokve tvoje, i maèem æe zatrti tvrde gradove tvoje u koje se uzdaš.

18 De azokban a napokban is, úgymond az Örökkévaló, nem teszek rajtatok végpusztítást.

Ali ni tada, veli Gospod, neæu vas sasvijem zatrti.

19 És lesz, ha, azt mondjátok, mi miatt tette velünk az Örökkévaló, a mi Istenünk mindezeket – akkor szólj hozzájuk: Amint ti elhagytatok engem és szolgáltatok idegen isteneket országotokban, úgy fogtok szolgálni idegeneket oly országban, mely nem a tietek.

Jer kad reèete: zašto nam èini Gospod Bog naš sve ovo? tada im reci: kako ostaviste mene i služiste tuðim bogovima u zemlji svojoj, tako æete služiti tuðincima u zemlji koja nije vaša.

20 Hirdessétek ezt Jákob házában és hallassátok Jehúdában, mondván:

Javite ovo u domu Jakovljevu, i oglasite u Judi, govoreæi:

21 Halljátok csak ezt, dőre, ész nélküli nép, akiknek szemük van és nem látnak, fülük van és nem hallanak.

Èujte ovo, ludi i bezumni narode, koji imate oèi a ne vidite, koji imate uši a ne èujete.

22 Vajon engem nem féltek-e, úgymond az Örökkévaló, avagy tőlem nem reszkettek-e, aki fövenyt tettem határul a tengernek örök törvényül, hogy meg ne szegje; megmozognak, de nem bírnak, és zúgnak hullámai, de nem szegik meg.

Mene li se neæete bojati? veli Gospod; od mene li neæete drktati? koji postavih pijesak moru za meðu vjeènom naredbom, i neæe prijeæi preko nje; ako mu i ustaju vali, neæe nadjaèati, ako i buèe, neæe je prijeæi.

23 De e népnek makacs és engedetlen szíve volt, elszakadtak és elmentek.

Ali je u naroda ovoga srce uporno i nepokorno; otstupiše i otidoše.

24 És nem mondták szívükben: féljük csak az Örökkévalót, Istenünket, ki esőt ad, őszi esőt és tavaszi esőt a maga idején, az aratás megszabott heteit megőrzi nekünk.

Niti rekoše u srcu svom: bojmo se Gospoda Boga svojega, koji nam daje dažd rani i pozni na vrijeme, i èuva nam nedjelje odreðene za žetvu.

25 Bűneitek elhajlították ezeket, és vétkeitek megvonták tőletek a jót.

Bezakonja vaša odvraæaju to, i grijesi vaši odbijaju dobro od vas.

26 Mert találtatnak népemben gonoszok, fürkésznek, mint ahogy leguggolnak a madarászok; fölállítottak csapdát, hogy embereket fogjanak.

Jer se nalaze u narodu mom bezbožnici, koji vrebaju kao ptièari kad se pritaje, meæu zamke da hvataju ljude.

27 Mint madárral teli kalitka, úgy telvék házaik csalárdsággal; azért nőttek és gazdagodtak meg.

Kao krletka puna ptica tako su kuæe njihove pune prijevare; zato postaše veliki i obogatiše.

28 Megkövéredtek, megfényesedtek, túl is csaptak a gonosz beszédek, törvényt nem tesznek, törvényt az árvának, az árva igazságát, hogy boldoguljanak, és a. szűkölködőknek nem szolgáltattak jogot.

Ugojiše se, sjaju se, mimoilaze zlo, ne èine pravde ni siroèetu, i opet im je dobro, i ne daju pravice ubogima.

29 Vajon ezeket ne büntessem-e meg, úgymond az Örökkévaló, avagy ily nemzeten ne álljon bosszút lelkem?

Zato li neæu pohoditi? veli Gospod, i duša moja neæe li se osvetiti takvom narodu?

30 Iszonyúság és borzasztóság történt az országban.

Èudo i strahota biva u zemlji.

31 A próféták hazugan prófétáltak és a papok uralkodnak mellettük és népem szereti így, de mit tesztek majd a végén?

Proroci prorokuju lažno, i sveštenici gospoduju preko njih, i narodu je mojemu to milo. A šta æete raditi na pošljedak?