Ézsaiás 32

1 Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.

Evo, car æe carovati pravo i knezovi æe vladati po pravdi.

2 És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.

I èovjek æe biti kao zaklon od vjetra, i kao utoèište od poplave, kao potoci na suhu mjestu, kao sjen od velike stijene u zemlji sasušenoj.

3 Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.

I oèi onijeh koji vide neæe biti zaslijepljene, i uši onijeh koji èuju slušaæe.

4 Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.

I srce nerazumnijeh razumjeæe mudrost, i jezik mutavijeh govoriæe brzo i razgovijetno.

5 Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.

Nevaljalac se neæe više zvati knez, niti æe se tvrdica nazivati podašnijem.

6 Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.

Jer nevaljalac o nevaljalstvu govori, i srce njegovo gradi bezakonje, radeæi licemjerno i govoreæi na Boga laž, da isprazni dušu gladnomu i napoj žednomu da uzme.

7 És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.

I sprave tvrdièine zle su; smišlja lukavštine da zatre nište rijeèima lažnijem i kad siromah govori pravo.

8 De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.

Ali knez smišlja kneževski, i ustaje da radi kneževski.

9 Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.

Ustanite, žene mirne, slušajte glas moj; kæeri bezbrižne, èujte rijeèi moje.

10 Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.

Za mnogo godina biæete u smetnji, vi bezbrižne; jer neæe biti berbe, i sabiranje neæe doæi.

11 Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!

Strašite se, vi mirne; drkæite, vi bezbrižne, svucite se, budite gole, i pripašite oko sebe kostrijet,

12 Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.

Bijuæi se u prsi za lijepijem njivama, za rodnijem èokotima.

13 Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.

Trnje i èkalj niknuæe na zemlji naroda mojega, i po svijem kuæama veselijem, u gradu veselom.

14 Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.

Jer æe se dvorovi ostaviti, vreve gradske nestaæe; kule i stražare postaæe peæine dovijeka, radost divljim magarcima i paša stadima,

15 Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.

Dokle se ne izlije na nas duh s visine i pustinja postane njiva a njiva se stane uzimati za šumu.

16 És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.

Tada æe sud stanovati u pustinji, i pravda æe stajati na njivi.

17 És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.

I mir æe biti djelo pravde, što æe pravda uèiniti biæe pokoj i bezbrižnost dovijeka.

18 És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.

I moj æe narod sjedjeti u mirnu stanu i u šatorima pouzdanijem, na poèivalištima tihim.

19 És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.

Ali æe grad pasti na šumu, i grad æe se vrlo sniziti.

20 Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.

Blago vama koji sijete pokraj svake vode, i puštate volove i magarce.