< 1 Mózes 9 >
1 És megáldotta Isten Nóét és fiait, és mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet.
2 A tőletek való félelem és rettegés legyen a föld minden állatján és az ég minden madarán, mindenen ami mozog a földön, meg a tenger minden halain. Kezetekbe adattak.
3 Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet.
4 De húst lelkével: vérével ne egyetek!
5 És bizony véreteket lelketek szerint számon kérem, minden élőlény kezéből számon kérem azt; és az ember kezéből, mindenki testvérének kezéből számon kérem az ember lelkét.
6 Aki ember vérét ontja, ember által ontassék annak vére, mert Isten képmására alkotta az embert.
7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok rajta.
8 És szólt Isten Nóéhoz, meg fiaihoz, mondván:
9 Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és magzatotokkal utánatok;
10 és minden élőlénnyel, mely veletek van, madárból, baromból és a föld minden vadjából, mely veletek van, mindazokkal, melyek kijöttek a bárkából, a föld minden vadja szerint.
11 És én megkötöm szövetségemet veletek, hogy ne irtassék ki többé semmi test sem özönvíz által és ne legyen többé özönvíz, hogy megrontsa a földet.
12 És mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én helyezek közém és közétek és minden élőlény közé, mely veletek van, örök nemzedékekre.
13 Ivemet helyeztem, a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a föld között.
14 És lesz, midőn sűrű felhőt borítok a földre és meglátszik az ív a felhőben,
15 akkor megemlékezem az én szövetségemről, mely van közöttem és köztetek és minden élőlény között minden testből; és nem lesz többé a víz özönné, hogy megrontson minden testet.
16 És lesz az ív a felhőben és én meglátom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely van Isten között és minden élőlény között, minden testből, mely a földön van.
17 És mondta Isten Nóénak: Ez a jele a szövetségnek, melyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
18 És voltak Nóé fiai, akik kimentek a bárkából, Sém, Chom és Jefesz; Chom pedig, ő Kánaán atyja.
19 Ezek hárman Nóé fiai és ezektől népesült be az egész föld.
20 És Nóé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett.
21 És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában.
22 Midőn meglátta Chom, Kánaán atyja, az ő atyjának meztelenségét, tudtára adta két fivérének, kinn.
23 És vették Sém és Jefesz a ruhát, rátették kettőjük vállára és mentek háttal fordulva és befödték atyjuk meztelenségét; arcuk pedig hátra fordulva volt és atyjuk meztelenségét nem láttak.
24 Midőn Nóé fölébredt borosságából, megtudta, mit tett vele kisebbik fia.
25 És mondta: Átkozott Kánaán, rabszolgája legyen testvéreinek.
26 És mondta: Áldott legyen az Örökkévaló, Sém Istene és Kánaán legyen az ő szolgájuk.
27 Terjessze ki Isten Jefeszt és lakjék Sém sátraiban; Kánaán pedig legyen az ő szolgájuk.
28 És élt Nóé az özönvíz után háromszáz és ötven évig.
29 Voltak pedig Nóé összes napjai: kilencszázötven év, azután meghalt.
