1 Mózes 38

1 És történt abban az időben, elment Jehúda a testvéreitől és betért egy adullámi férfiúhoz, neve Chíra.

2 És meglátta ott Jehúda egy Súá nevű kanaáni férfiúnak a, leányát, elvette és bement hozzá.

3 És viselős lett, és szült egy fiút, és elnevezte Érnek.

4 És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak.

5 És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; ő pedig Kezíbben volt, midőn szülte azt.

6 És vett Jehúda feleséget Érnek, az elsőszülöttjének, neve Támár.

7 De Ér, Jehúda elsőszülöttje rossz volt Isten szemeiben, és megölte az Örökkévaló.

8 És mondta Jehúda Ónánnak: Menj be testvéred feleségéhez és sógorképen vedd el és támassz magzatot testvérednek.

9 És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat és volt, ha bement testvére feleségéhez, a földre veszítette, hogy ne adjon magzatot testvérének.

10 És rossznak tetszett az Örökkévaló szemeiben, a mit tett és megölte őt is.

11 Akkor mondta Jehúda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen atyád házában, a míg nagy lesz Séla fiam; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és maradt atyja házában.

12 Sok idő múlt el és meghalt Súá leánya, Jehúda felesége; és megvigasztalódott Jehúda és fölment juhainak nyírőihez, ő és Chíra, az ő adullámi barátja, Timnába.

13 És tudtára adták Támárnak, mondván: Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni.

14 És letette özvegysége ruháit magáról, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába való úton van, mert látta, hogy nagy lett Séla és ő nem adatott hozzá feleségül.

15 És meglátta őt Jehúda és paráznának gondolta, mert elfödte arczát.

16 És letért hozzá az útra és mondta: Nosza, kérlek, hadd menjek be hozzád – mert nem tudta, hogy a menye. Mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?

17 És mondta: Én küldök majd egy kecskegödölyét a nyájból. Mondta: Ha adsz zálogot, a míg elküldöd.

18 És mondta: Mi az a zálog, a mit adjak neked? Mondta: Pecséted, zsinórod és a botod, mely kezedben van. És odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle.

19 És fölkelt, elment és letette fátyolát magáról, és felöltötte özvegysége ruháit.

20 És elküldte Jehúda a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta.

21 És megkérdezte a helysége embereit, mondván: Hol van a szentelt nő, a ki Énájimban az út mellett van? Mondták: Nem volt erre szentelt nő.

22 És visszatért Jehúdához és mondta: Nem találtam meg őt, és a helység emberei is mondták: Nem volt erre szentelt nő.

23 És mondta Jehúda: Tartsa meg magának, nehogy csúffá legyünk; íme, elküldtem e gödölyét, te pedig nem találtad meg őt.

24 És történt mintegy három hónap múlva, tudtára adták Jehúdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból. És mondta Jehúda: Vezessétek ki, hogy elégettessék.

25 Éppen kivezették, ekkor küldött ipjához, mondván: Attól a férfitól, a kié ezek, vagyok én viselős; mondta ugyanis: Ismerd csak fel, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot.

26 És fölismerte Jehúda és mondta: Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamhoz. És többé nem ismerte meg őt.

27 És volt szülésekor, íme, ikrek a méhében.

28 És volt, midőn szült, kinyúlt az egyiknek keze; akkor vett a bába és rákötött kezére piros fonalat, mondván: Ez jött ki először.

29 S történt, a mint visszahúzta kezét, íme kijött testvére, és mondta: Mily rést törtél magadnak! És így nevezték őt el: Pérecz.

30 Azután kijött testvére, a kinek kezén volt a piros fonal, és így nevezték el: Zérach.