2 Sámuel 23

1 És ezek Dávid utolsó szavai. Úgymond Dávid, Jisáj fia, úgymond a magasra emelt férfiú, fölkentje Jákób Istenének, kedves dalosa Izraelnek.

2 Az Örökkévaló szelleme szólt bennem, s az ő szava nyelvemen van.

3 Mondta Izrael Istene, nekem szólt Izrael sziklája: Aki embereken uralkodik igazként, aki uralkodik istenfélelemmel,

4 mint reggelnek virradása, midőn felsüt a nap, mint reggel felhők nélkül, midőn fénytől, esőtől pázsit kel a földből.

5 Nem olyan-e az én házam Isten előtt? Bizony örök szövetséget szerzett velem, mindenestől rendezettet és őrzöttet; mert minden üdvömet és minden kívánságot, nemde ő sarjasztja?

6 De az alávalók mint ellökött tüske, mindannyian, mert azt kézzel nem foghatják.

7 Ember, ki hozzájuk nyúl, teljesen fegyverkezik vassal és dárdanyéllel; tűzben kell azokat elégetni azon helyen.

8 Ezek Dávid vitézeinek nevei: Az ülésben elölülő, Tachkemóni, a harcosok feje ő, az ecni Adínó, nyolczszáz elesett mellett állt egyszerre.

9 Utána Eleázár, Dódó fia, Achóchi fia; a három vitéz közül volt Dáviddal, mikor elszántan küzdöttek a filiszteusok ellen, kik odagyűltek harcra és elhúzódtak Izrael emberei:

10 ő fölkelt és verte a filiszteusokat, míg keze ki nem fáradt és keze hozzá nem ragadt a kardhoz; és szerzett az Örökkévaló ama napon nagy győzelmet, a nép pedig visszament utána, csak kifosztásra.

11 Utána Samma, Ágé fia, a Hárárbeli; összegyűltek a filiszteusok csapatba, és volt ott egy telek mező tele lencsével, és a nép megfutamodott a filiszteusok elől.

12 Odaállt a telek közepére, megmentette azt és megverte a filiszteusokat; és szerzett az Örökkévaló nagy győzelmet.

13 Lementek egyszer hárman a harminc főbb vitéz közül és elérkeztek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; a filiszteusok csapatja pedig táborozott Refáim völgyében,

14 Dávid akkor a hegyvárban volt, a filiszteusok őrse pedig akkor Bét-Léchemben volt.

15 És kívánkozott Dávid és mondta: Ki ad nekem vizet innom Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van?

16 Erre áttört a három vitéz a filiszteusok táborán és vizet merítettek Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van, vették és elhozták Dávidhoz; de nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Örökkévalónak.

17 Így szólt: Távol legyen tőlem, Örökkévaló, hogy ezt cselekedjem; azon férfiaknak vérét igyam-e, kik életük veszélyével mentek? És nem akarta meginni. Ezeket tette a három vitéz.

18 Abisáj pedig, Jóábnak, Czerúja fiának, a testvére – ő a harmincoknak feje, és ő forgatta dárdáját háromszáz elesett fölött; s neki neve volt a harmincok közt.

19 A harmincoknál bizony kiválóbb volt és vezérük lett, de a hárommal föl nem ért.

20 Benájáhú, Jehójádá fia, derék ember, tettekben nagy, Kabczeélból; ő verte meg Móáb két hősét és ugyanő ment le és verte meg az oroszlánt a veremben a hóesés napján.

21 Ugyanő vert meg egy feltünő termetű egyiptomi embert, az egyiptominak kezében dárda volt, ő meg lement hozzá pálcával; kiragadta a dárdát az egyiptominak kezéből és megölte őt saját dárdájával.

22 Ezeket tette Benájáhú, Jehójádá fia; neki neve volt a vitézek, a harmincok közt.

23 A harmincoknál kiválóbb, de a hárommal föl nem ért; és tette őt Dávid a szolgálatához.

24 Aszáél, Jóáb testvére a harminc közt; Elchánán, Dódó fia, Bét-Léchemből.

25 A Charódbeli Samma; a Charódbeli Elíká.

26 A Péletbeli Chélecz; a Tekóabeli Íra, Ikkés fia.

27 Az Anátótbeli Abíézer; a Chúsabeli Mebunnáj.

28 Az Achóachbeli Czalmón; a Netófabeli Máharáj.

29 A Netófabeli Chéleb, Báana fia; Ittaj, Ríbaj fia, a Benjáminbéli Gibeából.

30 A Pirátonbeli Benájaíhú; Chiddáj, Gáas völgyeiből.

31 Az Arábabeli Abí-Albón; a Barchúmbeli Azmávet.

32 A Sáalbónbeli Eljáchba; Jásén fiai: Jónátán.

33 Harárbeli Samma; az Arárbeli Achíám, Sárár fia.

34 A Máakhabeli Elífélet Achaszbáj fia; a Gílóbeli Eliám Aehítófel fia.

35 A Karmelbeli Checzráj; az Érebbeli Páaráj.

36 Jigeál, Nátán fia, Czóbából; a Gádbeli Báni.

37 Az ammóni Czélek; a Beérótbeli Nácharáj, Jóábnak Czerúja fiának fegyverhordója.

38 A Jéterbeli Íra; a Jéterbeli Gáréb.

39 A chittita Úrija. Mindössze harminchét.