2 Sámuel 22
1 És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
David sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Hånd.
2 Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
Han sang: "HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier,
3 Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn, min Tilflugt, min Frelser, som frelser mig fra Vold!
4 A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
Jeg påkalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.
5 Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
Dødens Brændinger omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig,
Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig; (Sheol h7585)
7 Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
i min Vånde påkaldte jeg HERREN og råbte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Råb fandt ind til hans Ører!
8 Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
Da rystede Jorden og skjalv, Himlens Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.
9 Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.
10 Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;
11 Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
båret af Keruber fløj han, svæved på Vindens Vinger;
12 Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.
13 A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder ud.
14 Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst;
15 Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
han udslynged Pile, adsplittede dem, lod Lynene funkle og skræmmede dem.
16 Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
Havets Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved HERRENs Trusel, for hans Vredes Pust.
17 Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
Han udrakte Hånden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,
18 Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.
19 Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
På min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig et Værn.
20 Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
Han førte mig ud i åbent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.
21 Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;
22 Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
thi jeg holdt mig til HERRENs Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;
23 mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
hans Bud stod mig alle for Øje, jeg veg ikke fra hans Love.
24 Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.
25 S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som var ham for Øje!
26 Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,
27 megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.
28 S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!
29 Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
Ja, du er min Lampe, HERRE! HERREN opklarer mit Mørke.
30 Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.
31 Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENs Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.
32 Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,
33 Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,
34 Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste på Højne,
35 Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
oplærte min Hånd til Krig, så mine Arme spændte Kobberbuen?
36 Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
Du gav mig din Frelses Skjold, din Nedladelse gjorde mig stor;
37 Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.
38 Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,
39 Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
slog dem ned, så de ej kunde rejse sig, men lå faldne under min Fod.
40 Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;
41 Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
du slog mine Fjender på Flugt mine Avindsmænd ryddede jeg af Vejen.
42 Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
De råbte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.
43 Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
Jeg knuste dem som Jordens Støv, som Gadeskarn tramped jeg på dem.
44 Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;
45 Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
Udlandets Sønner kryber for mig; blot de hører om mig, lyder de mig:
46 Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
Udlandets Sønner vansmægter, kommer skælvende frem af deres Skjul.
47 Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,
48 az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
den Gud, som giver mig Hævn, lægger Folkeslag under min Fod
49 kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
og frier mig fra mine Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.
50 Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn,
51 Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed. David og hans Æt evindelig.
