Psalm 95

1 Wohlan! Laßt uns dem Herrn zujauchzen, zujubeln unserm hilfereichen Hort!

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Laßt Uns mit Lobpreis vor sein Antlitz treten, mit Liedern ihm entgegenjauchzen!

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Der Herr ein großer Gott, Großkönig über alle Götter!

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 In seiner Hand der Erde Tiefen, sein sind der Berge Gipfel.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 Sein ist das Meer: Er hat's gemacht; das trockene Land: Er hat mit seinen Händen es gestaltet.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Herbei, anbetend laßt uns niederfallen und niederknieen vor dem Herrn und unserm Schöpfer!

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Er ist alleinig unser Gott, und wir sein Weidevolk und seine liebste Herde, wenn ihr auf seine Stimme heute horcht:

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 "Verhärtet euer Herz nicht, wie zu Meriba, wie in der Wüste am Versuchungstag,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 wo eure Väter mich versucht und mich geprüft, obschon sie meine Tat gesehen.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Ich grollte vierzig Jahre dem Geschlechte; ich sprach: Es ist ein Volk mit einem irren Geist; sie achten nicht auf meine Wege.

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Ich schwur daher in meinem Zorn: Nie gehen sie zu meiner Ruhstätte ein!"

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.