Psalm 77

1 Auf den Siegesspender, für Zurückgezogene, von Asaph, ein Lied. Zu Gott erheb ich meiner Klage Stimme, zu Gott nur meine Stimme: "Du, mein Gott! Horch auf!"

a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

2 In meiner Notzeit suche ich den Herrn; mein Ringen währt ohn' Ende in der Nacht, und meine Seele läßt sich nimmer trösten.

Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

3 Wenn Gottes ich gedenke, muß ich seufzen. Und überlege ich, verzagt mein Geist. (Sela)

Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

4 Die Augenlider bannst Du mir; verstört bin ich und ohne Sprache.

Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

5 Ich überdenke alte Tage, die Jahre der Vergangenheit.

Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

6 Bedenke ich des Nachts mein Leiden, erwäge ich's in meinem Sinn, dann forscht mein Geist:

Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

7 "Verstößt der Herr denn ewiglich? Ist er denn niemals wieder gnädig?

Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

8 Hat seine Huld für immer aufgehört? Hat die Verheißung ganz und gar ein Ende?

Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

9 Hat Gott das Gnädigsein verlernt? Hält er erzürnt sein Mitleid auf?" (Sela)

Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

10 Da sag ich mir: "Das ist mein Kummer, daß sich geändert hat des Höchsten Rechte."

Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

11 Ich bin der Werke eingedenk des Herrn, betrachte jetzt Dein Wunderwalten in der Vorzeit

Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

12 und überlege all Dein Tun und sinne Deinen Taten nach.

elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

13 Dein Weg ist heilig, Gott. Wer ist ein Gott, so groß wie Gott?

Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

14 Du bist der Gott, der Wunder tut. So offenbare an den Völkern Deine Macht!

Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

15 Erlös mit Macht Dein Volk, des Jakob und des Joseph Söhne. (Sela)

Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

16 Die Wasser seh'n Dich, Gott. Die Wasser sehen Dich und beben; selbst Meerestiefen zittern.

Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

17 Ausströmen Wolken Wasser, und das Gewölke donnert, es fliegen Deine Pfeile hin und her.

Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

18 Zu Deinem Donner, rollend, krachend, leuchten Deine Blitze. Der Erdkreis zittert und die Erde bebt.

hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

19 Dein Weg geht durch das Meer, Dein Pfad durch große Wasser, doch unkenntlich ist Deine Spur.

Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.

20 Du führst Dein Volk gleich einer Herdean Mosis und an Aarons Hand.

Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.