Psalm 25

1 Von David. - Nach Dir verlangt mich, Herr.

Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

2 Mein Gott, auf Dich nur hoffe ich. Laß nimmer mich zuschanden werden! Laß meine Feinde über mich nicht jubeln!

Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

3 Nicht einer, der auf Dich vertraut, wird je zuschanden. Doch leer gehn aus die Abgefallenen.

Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.

4 Belehre, Herr, mich über Deine Wege! Gewöhne mich an Deine Pfade!

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

5 In Deiner Treue leite mich! Gewöhne mich daran! Denn Du bist meines Heiles Gott; stets hoffe ich auf Dich. -

Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

6 Gedenke Deiner Liebe, Herr, und Güte! Sie sind von Ewigkeit.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

7 Gedenk nicht meiner Jugendsünden, meiner Missetaten nicht! Gedenk mir dessen nur, was Deiner Gnade würdig ist, um Deiner Güte willen, Herr! -

Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

8 Der Herr ist gütig und wahrhaftig; drum zeigt er Irrenden die rechte Bahn.

Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

9 Bedrückte leitet er, wie's richtig ist, gewöhnt an seinen Weg die Dulder.

Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.

10 Des Herrn Wege all' sind Lieb' und Treue für die, die seinen Bund und seine Lehren halten. -

Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11 Um Deines Namens willen, Herr, vergib mir meine Schuld, so groß ist sie! -

A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.

12 Ist irgendwo ein Mann in Furcht des Herrn, so zeigt er ihm den Weg, den jener wählen soll.

Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13 Ihm ist das Glück auch hold; sein Stamm ererbt das Land.

Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14 Des Herrn Geheimnis eignet denen, die ihn fürchten; in seinen Bund weiht er sie ein.

Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.

15 Mein Auge schaut stets auf den Herrn; denn meine Füße kann er vor dem Netz bewahren.

Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.

16 Schau her auf mich! Sei gnädig mir! Verlassen bin ich, elend.

Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17 Erweitere mein beklemmtes Herz! Aus meinen Nöten rette mich!

Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18 Schau meine Pein, mein Elend an! Vergib mir alle meine Sünden! -

Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.

19 Betrachte meine Feinde, welche Menge, den Haß, wie furchtbar sie mich hassen!

Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.

20 Mein Leben schirme, rette mich, damit ich nicht zuschanden werde! Ich harre Dein.

Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21 Mir bleibe Unschuld! Mir bleibe Redlichkeit! Ich harre Dein.

Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22 Erlöse Israel aus allen seinen Nöten, Gott!

Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.