Psalm 139
1 Auf den Siegesspender; von David, ein Lied. - Herr, Du erforschest und erkennest mich.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Du weißt es, ob ich sitze oder stehe, durchschaust, was ich für ferne Zukunft plane.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Du spürest meinen Pfad, mein Lager aus; Dir sind vertraut all meine Wege.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Dafür fehlt meiner Sprache selbst ein Wort. Doch Herr! Du weißt dies alles selber.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Von hinten und von vorne hältst Du mich umschlossen und hast mich ganz in Deiner Hand. -
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 O wunderbares, mir zu hohes Wissen! Ich kann es nimmer fassen.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Wohin soll ich vor Deinem Geiste gehen, wohin vor Deinem Antlitz fliehen?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Erwähle ich des Morgens Säume, und ging ich an das fernste Meer,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 auch dort ergriffe Deine Hand mich und Deine Rechte faßte mich.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Und spräche ich: "Die Finsternis verhüllt mich sicher; das Licht wird um mich her zur Nacht",
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 so wäre Dir die Finsternis selbst nicht zu finster. Dir leuchtet Nacht wie Tag und Finsternis wie Licht. -
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Du schufest meine Nieren und formtest mich im Mutterschoße.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Ich danke Dir, daß ich so wunderbar bin ausgezeichnet. Ganz wunderbar sind Deine Werke, und meine Seele fühlt es gut.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Mein ganzes Sein ist Dir nicht unbekannt, obgleich ich im Verborgenen geschaffen ward, gewirkt in Erdentiefen.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Gesehen haben Deine Augen meine umgeformten Glieder. Sie wurden alle in Dein Buch geschrieben, die Tage auch, wo sie sich formten, bevor noch eines davon war.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Wie wertvoll sind mir, Gott, doch Deine Pläne! Wie unschätzbar die wichtigsten von ihnen!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Ich zählte eher noch des Meeres Sand als sie. Und wollte ich ihr Ende gar bestimmen, dann müßte meine Dauer Deiner gleichen. -
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Daß Du die Frevler niederstrecken wolltest, Gott! Ja, fort von mir, ihr Blutmenschen,
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 die Dir in Tücke widerstreben und hinterlistig Deine Städte zu gewinnen trachten!
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Soll ich nicht hassen, die Dich hassen, Herr, vor Deinen Gegnern keinen Abscheu haben?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Ich hasse sie mit unbegrenztem Hasse; sie gelten mir als Feinde.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Gott! Du erforsche mich! Mein Herz durchschau! Mit scharfem Blick prüf meinen Sinn!
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Sieh zu, ob ich der Kränkung Pfad betreten! Zurück zum alten Weg mit mir!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
