Psalm 132

1 Ein Stufenlied. - Sei, Herr, zugunsten Davids eingedenk all dessen, was er gesprochen,

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

2 wie er dem Herrn geschworen, dem Starken Jakobs hat gelobt:

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

3 "Ich gehe nimmer in mein Wohngezelt, besteige nicht mein Ruhebett,

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

4 Versage meinen Augen Schlaf und Schlummer meinen Augenwimpern,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

5 bis daß ich eine Stätte finde für den Herrn, für Jakobs Starken eine Wohnung." -

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6 Nun hörten wir davon zu Ephrat und fanden sie im Waldgefilde.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

7 "Zu seiner Wohnung laßt uns gehen, vor seiner Füße Schemel niederfallen!"

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8 Auf, Herr, zu Deiner Ruhestätte, Du und die Lade Deiner Herrscherwürde!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9 Mit Heil laß Deine Priester sich bekleiden, und Deine Frommen mögen jubeln! -

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10 Um David, Deines Dieners willen, weis nicht zurück, den Du gesalbt!"

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

11 Der Herr schwur David Dauer zu. Er geht davon nicht ab. "Auf deinen Thron erheb ich einen von deiner Leibesfrucht.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12 Bewahren deine Söhne meinen Bund und meine Zeugnisse, wie ich sie lehre, dann dürfen ihre Söhne allezeit auf deinem Throne sitzen!" -

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13 Der Herr hat Sion sich erkoren, zum Wohnsitz sich ersehen:

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14 "Das sei in Ewigkeit mein Ruhesitz, ich throne hier; denn hier gefällt es mir.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15 Ich segne seine Jugend und gebe seinen Armen Brot in Fülle.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

16 Mit Heil bekleid ich seine Priester, und frohe Lust sei seiner Frommen Teil!

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17 Ich lasse Davids Macht ersprossen, dem richt ich eine Leuchte her, den ich gesalbt.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18 In Schande hüll ich seine Feinde, dieweil auf ihm ein Diadem erglänzt."

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.