Psalm 106

1 Alleluja! Dem Herrn sagt Dank! Denn er ist gut! Auf ewig währet seine Huld.

Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.

2 Wer redet würdig von des Herren großen Taten, verkündet all sein Lob?

Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?

3 Heil denen, die das Richtige befolgen und es zu jeder Zeit recht machen! -

Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.

4 Gedenke meiner, Herr, begnadigst Du Dein Volk und kommt Dein Heil, so denk auch meiner,

Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,

5 daß Deiner Auserwählten Glück ich noch erlebe und mich der Freude Deines Volkes freue und mit den ewig Deinen jubiliere!

Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

6 Gesündigt haben wir mit unsren Vätern, unrecht und frevelhaft gehandelt.

Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.

7 Schon unsere Väter merkten nicht auf Deine Wunder in Ägypten und dachten nicht an Deine Gnadenfülle. - Sie haderten am Meer, des Schilfmeers wegen.

Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

8 Um seines Namens willen half er ihnen, um seine Stärke kundzutun.

De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

9 Er schalt das Schilfmeer; es versiegte. Er führte sie durch Fluten wie durch eine Trift,

Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.

10 entriß sie aus der Hasser Hand, befreite sie aus Feindes Macht.

És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.

11 Das Wasser deckte ihre Dränger; nicht einer blieb von ihnen übrig.

Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.

12 Da glaubten sie an seine Worte und stimmten einen Lobgesang ihm an.

És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.

13 Doch schnell vergaßen sie dann seine Taten und harrten seines Rates nicht.

Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!

14 Sie wurden in der Wüste lüstern, versuchten Gott im wasserlosen Land.

Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

15 Da gab er ihnen ihr Begehr: Erbrechen sandte er in ihren Hals.

És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

16 Im Lager aber wurden sie auf Moses eifersüchtig und auf den Heiligen des Herrn, auf Aaron.

És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

17 Die Erde tat sich auf, verschlang den Dathan, begrub die Rotte Abirams.

Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

18 In ihrer Rotte flammte Feuer auf, und eine Flamme fraß die Frevler. -

És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

19 Am Horeb machten sie ein Kalb und beteten ein Gußbild an,

Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.

20 vertauschten ihres Gottes Herrlichkeit mit der Gestalt des Stiers, der Gras verzehrt,

Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

21 vergaßen Gott, der sie gerettet, der Großes in Ägypten hat getan,

Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,

22 Erstaunliches im Lande Chams, Erschreckliches am Roten Meer.

Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

23 Er dachte dran, sie zu vertilgen; da trat vor ihm sein Auserwählter, Moses, in die Bresche, um seinen Grimm vom Unheil abzuwenden. -

Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.

24 Doch sie verschmähten das ersehnte Land und glaubten seinem Worte nicht.

És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.

25 In ihren Zelten murrten sie, gehorchten nicht des Herren Stimme.

És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

26 Da schwur er ihnen hoch und teuer, sie in der Wüste zu vertilgen,

De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;

27 den Heiden preiszugeben ihren Stamm und diesen in die Länder zu versprengen. -

S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.

28 Sie paarten sich zu Ehren Baal Peors und aßen Totenopfer.

Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

29 Sie reizten ihn durch ihre Taten; da brach die Pest bei ihnen aus.

És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

30 Und Pinechas stand auf und schlichtete; da ward die Pest gehemmt.

Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.

31 Ihm ward es zum Verdienst gerechnet und seinen Enkeln immerfort.

És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

32 Und sie erzürnten ihn am Haderwasser, und ihretwegen mußte Moses leiden.

Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

33 Denn sie verbitterten ihm das Gemüt so daß er unbedacht mit seinen Worten war.

Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

34 Sie tilgten auch die Völker nicht, wie's ihnen doch der Herr gebot.

Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.

35 Sie mischten sich mit Heiden und lernten ihre Sitten.

Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

36 Sie dienten ihren Götzen, und diese brachten sie zu Fall.

És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.

37 So opferten sie ihre Söhne und ihre Töchter den Dämonen.

És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

38 Unschuldig Blut vergossen sie, das Blut der eigenen Söhne und der Töchter, die sie den Götzen Kanaans zum Opfer brachten. So ward das Land durch Mord entweiht.

És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.

39 Sie selbst bedeckten sich durch ihre Taten; durch ihre Werke wurden sie so untreu.

És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

40 Da zürnte seinem Volk der Herr aufs heftigste, zum Abscheu wurde ihm sein Erbe.

De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.

41 Er gab sie in der Heiden Hand, und ihre Hasser herrschten über sie.

És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.

42 Und ihre Feinde drückten sie; sie mußten ihrer Macht sich beugen. -

És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

43 Zu vielen Malen hat er sie befreit; sie aber blieben voller Trotz bei ihrem Plan, verkamen so durch ihre Sünde.

Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.

44 Er sah auf ihre Not, sooft er ihre Klage hörte, dachte er

De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

45 an seinen Bund mit ihnen, ward andern Sinns in seiner großen Huld

És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.

46 und ließ sie Mitleid finden bei allen ihren Siegern. -

És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.

47 Zu Hilfe uns, Herr, unser Gott! - Bring uns zusammen aus den Heidenvölkern, auf daß wir Deinem heiligen Namen danken, uns rühmen Deines Ruhmes! -

Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

48 Gepriesen sei der Herr, Gott Israels, von Ewigkeit zu Ewigkeit, und alles Volk soll sprechen: "Amen! Alleluja!"

Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.