Psalm 105

1 Dem Herrn sagt Dank! Verherrlicht seinen Namen! Macht seine Taten den Nationen kund!

Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

2 Lobsingt von ihm! Lobt ihn! Erzählt von seinen Wundern all!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

3 In seinem heiligen Namen rühmet euch! Von Herzen freue sich, wer nach dem Herrn sucht!

Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4 Verlanget nach dem Herrn und seiner Herrlichkeit! Stets sucht sein Angesicht!

Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

5 Gedenkt der Wunder, die er tat, der Zeichen, seiner Richtersprüche!

Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

6 Geschlecht du, seines Knechtes Abraham, ihr Söhne Jakobs, seines Auserwählten! -

Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

7 Der Herr ist unser Gott, und auf der ganzen Erde gelten seine Urteilssprüche.

Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.

8 In Ewigkeit gedenkt er seines Bundes und seines Wortes, das er sprach, ins tausendste Geschlecht,

Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9 des Bunds, den er mit Abraham geschlossen für Israel als einen ewigen Bund,

A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

10 den er für Jakob als ein Recht bestätigt, und seines Eides, den er Isaak zugeschworen.

És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 "Dir", sprach er, "geb' ich Kanaan, als euer zugemessen Erbe." -

Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Noch klein war damals ihre Zahl, noch winzig klein und fremd darin.

Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

13 Sie wanderten von einem Heidenvolk zum andern, von einem Reich zu einer andern Nation.

És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Er gab nicht zu, daß jemand sie bedrückte; er warnte ihretwegen Könige:

Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

15 "Vergreift euch nicht an den von mir Gesalbten! Fügt keinen Schaden meinen Sehern zu!" -

Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Er rief alsdann ins Land den Hunger, jedwede Brotesstütze brechend.

Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Er sandte einen Mann vor ihnen her; zum Sklaven ward Joseph verkauft.

Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 in Fesseln zwang man seine Füße; in Eisen ward sein Hals gelegt,

A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

19 bis in Erfüllung ging, was er verheißen, und ihn der Spruch des Herrn bewährte.

Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

20 Da ließ der König ihn entfesseln; der Völkerherrscher ließ ihn frei.

Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

21 Er machte ihn zum Herrn in seinem Hause und zum Verwalter über all sein Gut,

Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 daß er nach seinem Sinne seine Fürsten lenkte und seine Ältesten belehrte. -

Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 Alsdann kam nach Ägypten Israel, und Jakob ward ein Gast im Lande Chams.

És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 Er machte fruchtbar dort sein Volk, für seine Feinde allzu zahlreich.

És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

25 Nun wandte er ihr Herz zum Hasse wider Gottes Volk, zur Arglist gegen seine Diener.

Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

26 Er sandte Moses, seinen Diener, und Aaron, den er sich erkoren.

Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 Sie zeigten ihnen seine Wunder und taten Zeichen in dem Lande Chams.

Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Er sandte Finsternis, und dunkel ward's; doch achteten sie nicht auf seinen Wink.

Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

29 Er wandelte in Blut ihr Wasser, und ihre Fische ließ er sterben.

Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

30 Er ließ ihr Land von Fröschen wimmeln bis in die Kammern ihrer Könige.

Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

31 Er sprach; da kam ein Fliegenschwarm und Mücken in ihr ganz Gebiet.

Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

32 Für Regen gab er ihnen Hagel und Feuerflammen auf ihr Land,

Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.

33 schlug ihren Weinstock, ihren Feigenbaum darnieder. zersplitterte die Bäume all in ihren Grenzen.

És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

34 Er sprach; da kamen Heuschrecken und Ungeziefer ohne Zahl.

Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 Sie fraßen alles Gras in ihrem Land und fraßen ihre Feldfrucht ab.

És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 In ihrem Lande schlug er alle Erstgeburt, die Erstlinge all ihrer Kraft. -

És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 Er führte sie mit Gold und Silber aus dem Lande, und unter seinen Stämmen war kein Müder.

És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Ägypten ward ob ihres Wegzugs froh; denn Angst vor ihnen hatte sie befallen.

Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

39 Er breitete zum Schirme eine Wolke aus und Feuer, um bei Nacht zu leuchten.

Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Auf ihre Bitte ließ er Wachteln kommen und schenkte ihnen Himmelsspeise zur Genüge.

Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41 Er öffnete den Fels, daß Wasser flossen, in dürrem Lande Ströme rieselten.

Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Denn er gedachte seines heiligen Wortes und seines Dieners Abraham.

Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.

43 So führte er sein Volk mit Jubel fort, mit Jauchzen seine Auserwählten.

Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.

44 Der Heiden Länder gab er ihnen, ließ sie die Frucht des Völkerfleißes erben,

És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 auf daß sie seine Rechte hielten, und seine Lehren treu bewahrten. Alleluja!

Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!