Sprueche 5

1 Mein Sohn! Merk wohl auf meine Weisheit und neige meiner Einsicht hin dein Ohr!

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

2 Alsdann behältst du Einsicht, und deine Lippen wahren Klugheit.

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

3 Von Honigseim triefen die Lippen eines fremden Weibes; sein Gaumen ist noch glätter selbst als Öl.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

4 Am Ende aber ist sie bitter wie der Wermut und scharf wie ein zweischneidig Schwert.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5 Zum Tode gehn die Füße, die sie besuchen, zur Unterwelt die Schritte, die zu ihr lenken. (Sheol h7585)

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)

6 Geht sie den Weg des Lebens? Irrpfade nur sind ihre Bahnen; sie weiß es nicht.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

7 Nun, meine Söhne, hört auf mich! Von meines Mundes Reden weichet nicht!

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

8 Halt ferne deinen Weg von ihr! Komm nicht der Türe ihres Hauses nahe!

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

9 Sonst mußt du deine Kraft mit einer Fremden, mit einer Unbarmherzigen dein Lager teilen.

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

10 Und Fremde werden satt durch deine Arbeit, und deiner Mühen Preis wird einem andern Haus zuteil.

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.

11 Und schließlich mußt du stöhnen, wenn Leib und Fleisch dir schwinden,

Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

12 und mußt bekennen: "Ach, daß ich Zucht gehaßt und daß mein Herz die Warnung hat verschmäht,

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

13 daß ich der Stimme meiner Lehrer nicht gehorcht und nicht mein Ohr geliehen meinen Lehrmeistern!

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

14 Fast wäre ich geworden "alles Böse in der Gemeinde und Versammlung".

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

15 Aus deiner Grube Wasser trink; nur was aus deinem Brunnen quillt!

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

16 Nicht sollen deine Ströme sich nach außen gießen, nicht auf die freien Plätze deine Wasserbäche!

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

17 Sie sollen dir allein gehören und nicht den Fremden neben dir!

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

18 Gesegnet sei dein Born! Erfreu dich an dem Weibe deiner Jugend,

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

19 an dieser Hindin gar so lieb, an der Gazelle, also fein! Allzeit kann ihre Liebe dich berauschen; du kannst dich ihrem Lieben immerdar ergeben.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

20 Warum nur wolltest du, mein Sohn, dich einer anderen ergeben, umarmen einer Fremden Busen?

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

21 Klar liegen vor des Herren Auge eines jeden Wege; auf alle seine Pfade hat er acht.

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

22 Den Frevler nimmt gefangen seine Schuld; gebunden wird er mit den Stricken seiner Sünde.

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

23 Er stirbt aus Mangel an Botmäßigkeit und durch die große Torheit, der er sich ergeben.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.