Sprueche 13

1 Der Weise achtet auf die väterliche Mahnung; der Spötter hört auf keinerlei Verweis.

A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

2 Der Gute nährt sich von der Hilfe anderer, die Gier der Bösewichter von Gewalttat.

A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

3 Wer seinen Mund behütet, wahrt sein Leben; wer seine Lippen aufreißt, dem droht Untergang.

A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

4 Der Faule will und will doch nicht; der Arbeitsame aber wird gar reich gelabt.

Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

5 Die Lüge haßt der Fromme; die Sünde bringt nur Schimpf und Schande.

A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.

6 Des Weges Sicherheit bewacht die Tugend; das Laster aber läßt zum Fall den Fehltritt führen.

Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.

7 Der eine stellt sich reich und hat doch nichts; der andere stellt sich arm und hat ein groß Vermögen.

Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

8 Schon mancher mußte durch viel Geld sein Leben retten; wer arm ist, hört nie eine Drohung.

Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

9 Das Licht der Frommen leuchtet; der Frevler Leuchte muß erlöschen.

Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

10 Im Übermut allein kommt es zu Tätlichkeiten; doch Weisheit findet sich bei Klugen.

Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

11 Vermögen schwindet, das durch nichts erworben wird; doch wer durch Arbeit es erwirbt, vergrößert es.

A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.

12 Ein lang dahingezogenes Hoffen macht das Herz erkranken; ein Lebensbaum ist der erfüllte Wunsch.

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

13 Wer vor Befehlen keine Scheu besitzt, der schädigt sich; wer aber Ehrfurcht vor Geboten hat, wird nicht behelligt.

Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

14 Des Weisen Lehre ist ein Lebensborn, wo's gilt, den Fallstricken des Todes zu entgehen.

A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

15 Ein fein Benehmen bringt in Gunst; der Sünder Wandel führt zum Abgrund.

Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

16 Ein kluger Mann tut alles recht geschickt; der Tor entwickelt Torheit.

Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.

17 Der frevelhafte Bote stürzt sich selbst ins Unglück; ein treuer Bote tut sich selber wohl.

Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

18 Armut und Schande werden dem zuteil, der Zucht verwirft; wer auf die Rüge achtet, wird geehrt.

Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

19 Verbotener Genuß ist süß; dem Toren ist's darum ein Greuel, vom Bösen abzulassen.

A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

20 Gehst du mit Weisen um, wirst du weise! Wer's mit den Toren hält, dem geht es schlecht.

A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

21 Unglück verfolgt die Sünder; den Frommen gibt man zur Belohnung Gutes.

A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.

22 Ein Guter hinterläßt sein Erbe Kindeskindern; des Sünders Habe ist dem Frommen vorbehalten.

A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

23 Das Prozessieren frißt der Armen mühevoll bestellte Äcker, und mancher stirbt, bevor das Urteil kommt.

Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

24 Wer seine Rute schont, der liebt nicht seinen Sohn; doch wer ihn liebt, der sucht ihn heim mit Züchtigung.

A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

25 Der Fromme ißt, bis daß er satt; der Frevler Bauch hat nie genug.

Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.