Klagelieder 5

1 Gedenke, Herr, was uns geschehen! Blick her! Sieh unsere Schmach!

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2 Fremden ist unser Erbteil zugefallen und unsere Häuser Ausländern.

A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

3 Wir wurden wie die Waisen vaterlos und unsere Mütter wie die Witwen.

Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4 Wir trinken unser eigen Wasser nur um Geld, bekommen unser eigen Holz nur um Bezahlung.

Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5 Auf unsern Nacken lastet ein gewaltig Joch, und sind wir matt, gönnt man uns keine Ruhe.

Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 Ägypten reichten wir die Hand, um satt zu werden, Assur.

Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Gesündigt haben unsere Väter; doch sie sind nicht mehr. Wir tragen ihr Verschulden.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Jetzt herrschen Sklaven über uns, und ihrer Hand entreißt uns keiner.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

9 Wir holen in der Wüste unser Brot mit Einsatz unsres Lebens vor dem Schwerte.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

10 Uns sind gedünstet wie im Ofen die Glieder von den Hungersgluten.

Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 In Sion haben sie die Ehefraun geschändet und Jungfrauen in Judas Städten.

Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

12 Gehenkt durch ihre Hand die Fürsten, der Greise Ansehen für nichts geachtet.

A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Die jungen Männer schleppten Lasten, und Knaben wankten unter Holzbündeln.

Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 Verschwunden sind die Greise aus dem Tore und Jünglinge aus ihrer Schule.

A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

15 Geschwunden ist die Freude unsres Herzens, in Klage unser Reigen umgewandelt.

Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Die Krone ist vom Haupte uns gefallen. Weh uns, daß wir gesündigt haben!

Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Deshalb ward unser Herz so krank, deshalb so trübe unser Auge

Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 des wüsten Sionsberges wegen, auf dem sich Füchse tummeln.

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Du bist, o Herr, in Ewigkeit; Dein Thron steht von Geschlechte zu Geschlecht.

Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!

20 Warum willst Du uns immerdar vergessen, uns lebenslang verlassen?

Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?

21 Bekehr uns, Herr, zu Dir! Wir kehren um. Erneure unsere Tage wie vor alters!

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

22 Denn wolltest Du uns ganz verwerfen, dann gingest Du in Deinem Zorne gegen uns zu weit.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!