Job 33

1 "Nun aber höre, Job, auf meine Rede! All meinen Worten leih' dein Ohr!

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2 Ich öffne nunmehr meinen Mund; nach Kräften redet meine Zunge.

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

3 Geradem Sinn entstammen meine Worte; was meine Lippen wissen, sprechen sie auch lauter aus.

Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

4 Erschaffen hat mich Gottes Geist, und mich belebt der Odem des Allmächtigen.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

5 Kannst du's, so widerlege mich! Ja, rüste dich zum Kampfe gegen mich!

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

6 Fürwahr, ich bin nach deiner Art, mit Gott verglichen; aus gleichem Ton wie du bin ich geschnitten.

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

7 Nein, Furcht vor mir, die braucht dich nicht zu schrecken, und meine Wucht soll dich nicht niederdrücken.

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

8 Allein vor meinen Ohren sagtest du; den Wortlaut hörte ich genau:

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

9 'Rein bin ich, ohne Missetat, und lauter bin ich, ohne Fehl.

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

10 Wahrhaftig, er erfindet gegen mich nur Vorwände, erachtet mich für seinen Feind,

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

11 und meine Füße legt er in den Block und gibt auf alle meine Wege acht.'

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

12 Sieh, darin hast du unrecht und darin widerspreche ich dir auch; denn Gott ist größer als der Mensch.

Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!

13 Warum hast du mit ihm gehadert, weil er auf alle deine Worte keine Antwort gibt?

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

14 Denn Gott spricht auf die eine und die andere Weise; man faßt es nur nicht auf.

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

15 Im Traume und im Nachtgesichte, wenn Tiefschlaf auf die Menschen fällt im Schlummer auf der Lagerstätte,

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

16 dann öffnet er der Menschen Ohr und gibt so ihnen Zeichen,

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

17 um von der Tat den Menschen abzubringen und vor dem Übermut den Mann zu schützen,

Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

18 auf daß er seine Seele vor der Finsternis bewahre, sein Leben vor dem Gang zur Unterwelt.

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19 Hernach wird er gezüchtiget durch Schmerz auf seinem Lager; in seinen Gliedern wütet immerfort ein Krampf.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20 Sein Lebenstrieb macht ihm das Brot zum Ekel und seine Seele seine Lieblingsspeise.

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

21 Sein Fleisch vergeht; man kann es nimmer sehen. Sein dürr Gebein wird unscheinbar,

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22 so daß dem Grab sich seine Seele nähert, den Würgern schon sein Leben.

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23 Wenn dann ein Fürsprechbote zu ihm tritt, so einer aus dem Freundeskreise, um einem das, was recht, zu melden,

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24 und, seiner sich erbarmend, spricht: 'Erlöse ihn! Laß ihn doch nicht zur Grube fahren! Ich habe Dank empfangen',

És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25 dann strotzt sein Leib von Jugendfrische wieder und wird wie einst in seiner Jugendzeit.

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26 Er fleht zu Gott, und der erweist ihm Gnade und läßt sein Angesicht ihn unter Jauchzen schauen und gibt zurück dem Armen sein Verdienst.

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

27 Er singt den Leuten vor und spricht: 'Ich hatte schwer gesündigt, das Recht verkehrt; doch ward's mir nicht vergolten.

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28 Erlöst hat er jetzt meine Seele, auf daß sie nicht zur Grube fahre. Mein Leben freut sich noch am Tageslicht.'

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29 Sieh, Gott tut dieses alles zwei-, dreimal mit einem Manne,

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30 um seine Seele so der Grube zu entreißen, daß er des Lichtes der Lebendigen sich freue.

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

31 Merk auf, Job! Hör mir zu! So schweige! Laß mich reden!

Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

32 Hast du dann Gründe noch, so widerlege mich! Dann sprich! Ich gebe gern dir recht.

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33 Wo nicht, so hör mir zu und schweige, damit ich dich jetzt Weisheit lehre!"

Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!