Job 31
1 "Ich schloß mit meinen Augen einen Bund. Wie sollte ich auf Jungfraun achten?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Was ist mein Teil von Gott da droben, mein Lohn von dem Allmächtigen im Himmel?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Wahrhaftig, Unheil, wie's dem Bösewicht gebührt, und Ungemach, das nur für Übeltäter paßt.
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Besieht er denn nicht meine Wege, da er doch alle meine Schritte zählt?"
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 "Wenn ich der Falschheit nachgegangen wäre, verweilte auf dem Weg des Truges gern mein Fuß!
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Mit rechter Waage möge Gott mich wägen, und ohne Schuld wird er mich finden!
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Wenn meine Schritte je vom rechten Wege bogen, und wenn mein Herz den Augen folgte, und klebte je ein Makel meinen Händen an,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 dann zehre nur ein anderer von meiner Saat; entwurzelt werde meine Pflanzung!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Wenn's mich zum fremden Weibe zog, und stellte ich dem Eheweib des Freundes nach,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 dann mahle auch mein Weib für andere, und andere mögen über sie sich beugen!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Denn dieses wäre eine Schandtat, ein Verbrechen, vom Richter zu bestrafen,
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 ein Feuer, das bis zu dem Abgrund fräße und meine Habe all entwurzeln müßte.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Mißachtete ich meines Sklaven Recht und meiner Magd, wenn sie mit mir im Streite waren,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 was wollte ich da machen, wenn Gott jetzt Rache nähme, und untersuchte er, was ihm erwidern?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Hat er ihn nicht geformt, im gleichen Schoß wie mich und sie geschaffen in dem gleichen Mutterleibe?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Versagte ich den Schwachen einen Wunsch und ließ der Witwe Augen schmachten,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 verzehrt' für mich allein ich meinen Bissen, und durfte nicht die Waise mitessen; -
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 seit meiner Jugend blickte sie zu mir gleich einem Vater auf, vom Mutterschoß an leitete ich sie, -
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 und sah ich einen nackten Bettler und einen Armen hüllenlos,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 wenn seine Hüften keinen Dank mir wußten und er sich nicht von meiner Lämmer Schur erwärmte,
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 und schwang ich gegen eine Waise meine Faust, weil ich in dem Gerichtstor Beistand für mich sah,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 dann falle mir die Achsel aus der Schulter, und aus dem Rohr werd' mir der Arm gerissen! -
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Denn fürchterliches Unheil ist meines Gottes Schrecken; vor seiner Hoheit kann ich nicht bestehen.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Und machte ich zu meinem Götzen Gold und hieß ich Mammon meinen Helfer
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 und sonnte mich an meinen Schätzen, daß ich's so weit gebracht,
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 und wenn ich das Gestirn erblickte, wann's sichtbar ward, den lieben Mond, wie er des Weges zog,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 und ließ' mein Herz sich insgeheim betören und legte meine Hand zum Kusse sich an meinen Mund:
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 auch das wär' ein Vergehn, vom Richter zu bestrafen, weil ich Gott in der Höh' verleugnet hätte.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Nie freute mich des Feindes Not, und nie frohlockt' ich, wenn ihn Unheil traf.
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Nie gab ich meinen Mund der Sünde hin, um seine Seele zum Verfluchen mir zu fordern.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 In meinem Zelte sagten die Geringsten: 'Ach, möchte er mit seiner Rache unersättlich sein!'
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Kein Fremdling durfte je im Freien nächtigen, und jedem Wandersmann stand meine Türe offen.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Nie habe ich, wie Adam, meine Missetat verheimlicht, im Busen meine Schuld geborgen,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 weil es mir vor dem Auflauf graute und mich der Sippe Schimpf erschreckte, so daß ich stille mich verhalten und nicht aus meiner Tür gegangen wäre!
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Wer aber hört mich an? Hier meine Unterschrift! Drauf soll mir der Allmächtige erwidern, aufs Schreiben, das als Kläger ich verfaßt!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Ich trüge einen solchen auf der Schulter und wollt' ihn mir als Diadem aufsetzen.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Bei jedem meiner Schritte huldigte ich ihm wie einem Fürsten: gleich einem Fürsten träte ich ihm da entgegen.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Wenn über mich mein Acker schrie und alle seine Furchen weinten
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 und ich verzehrte seine Ernte, ohne zu bezahlen, und ließe die, die ihn bebauten, stöhnen,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 dann sollen Disteln statt des Weizens und statt der Gerste Unkraut sprossen!" - Hier enden Jobs Reden.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
