Job 21
1 Darauf erwidert Job und spricht:
Felele pedig Jób, és monda:
2 "Mögt ihr auf meine Rede nochmals hören, und wär's zu eurem Zeitvertreib!
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Ertragt mich! Laßt mich, reden! Dann scheltet nur, wenn ich geredet!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Erhebe ich denn gegen einen Menschen Klage? Oder - warum soll ich nicht ungeduldig werden dürfen?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Zu mir kehrt euch, erstarret! Die Hand legt auf den Mund!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ich werde ganz erschüttert, denke ich daran; an Leib und Seele zittere ich.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Wie kommt's, daß Frevler leben dürfen und alternd noch an Kräften wachsen?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Bei ihnen bleibt ihr Stamm, und er gedeiht, solang sie leben, und stets vor Augen bleiben ihnen ihre Sprößlinge.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Und sicher vor Gefahr sind ihre Häuser; die Gottesrute trifft sie nicht.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Sein Stier bespringt und läßt es nicht entgleiten, und seine Kuh kalbt leicht und tut nicht eine Fehlgeburt.-
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Gleich einer Herde lassen sie die Kinderschar hinaus, und munter hüpfen ihre Jungen.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Sie spielen froh zu Pauken und zu Zithern und freuen sich beim Flötenschalle.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 und sagen doch zu Gott: 'Du bleib uns fern!' 'Wir wollen nichts von Deinen Wegen wissen!'
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 'Was soll es, daß wir dem Allmächtigen dienen? Was nützt es uns, ihn bittend anzugehen?'
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Nun, läge nicht ihr Glück in ihrer Hand, dann wäre mir das Planen dieser Frevler unbegreiflich.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Wie oft erlischt der Frevler Leuchte und überfällt sie ihr Verderben? Wie oft teilt er in seinem Zorne Schmerzen aus? -
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Sie sollen werden wie das Stroh vorm Winde, wie Spreu, vom Sturm entführt!
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 'Gott hat sein Unheil eben dessen Kindern aufgespart.' Er zahle ihm es heim, daß er es selber fühle!
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Er selber sollte seinen Becher kosten und von dem Grimm des Höchsten trinken müssen!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Was braucht ihn denn zu kümmern, wie's seinem Haus nach seinem Tode geht, wenn seiner Monde Zahl zu Ende ist?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Kann man denn Gott das Wissen lehren, da er doch von der Höhe aus verfügt?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Der eine stirbt in vollem Glücke, ganz ruhig, wohlgemut.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Von Fett sind seine Lenden voll; sein Körper wird mit Mark getränkt.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Der andre stirbt verzweiflungsvoll, hat niemals von dem Glück gekostet.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Zusammen liegen sie im Staube; Gewürm deckt beide zu.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Ich kenne eure Meinung wohl; ihr ziehet an den Haaren Gründe gegen mich herbei.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Ihr sagt: 'In welcher Lage ist das Haus des edlen Mannes?' 'In welcher ist das Wohngezelt der Frevler?'
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Befragt ihr nicht die Leute, die auf den Lauf der Welten achten? Und ihre Zeugnisse könnt ihr nicht ablehnen.
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Der Frevler bleibt vom Unheilstag verschont, vom Tag, wo Steuern eingetrieben werden.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Wer hält ihm seinen Wandel vor, und wer vergilt ihm, was er tat?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Er wird zu Grab getragen, und auf dem Grabespolster ruht er ungestört.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Des Grabes Schollen sind ihm süß. So lockt er alle Welt sich nach, und vor ihm schreiten Zahllose einher.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Wie leer ist euer Trost! Und eure Antworten sind unaufrichtig."
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
