Amos 8
1 Dies ließ der Herr, der Herr, mich schauen: Es war ein Korb mit Erntefrüchten.
Így láttatta velem az Úr az Örökkévaló: íme egy kosár gyümölcs.
2 Er sprach: "Was siehst du, Amos?" Ich sagte: "Einen Korb mit Erntefrüchten." Da sprach der Herr zu mir: "Das Abernten kommt über mein Volk Israel; ich will ihm nicht verzeihen.
És mondta: Mit látsz Ámósz? Mondtam: Egy kosár gyümölcsöt. Erre szólt hozzám az Örökkévaló: Eljött a vég, népemre Izraélre, többé már nem fogok megbocsátani neki.
3 Die Glieder werden fürchterlich anschwellen", ein Spruch des Herrn, des Herrn, "an allen Orten wirft man schweigend Leichenhaufen hin."
Jajgatássá lesznek a palota énekei azon a napon, úgymond az Úr az Örökkévaló: sok a hulla, minden helyen eldobják hallgatag!
4 Vernehmet dies, die ihr den Armen niedertretet, die Niedrigen im Lande unterdrückt
Halljátok ezt ti, kik áhítoztok a szűkölködőre, és arra, hogy eltüntessétek az ország szegényeit,
5 und sprecht: "Wann ist der Neumond um, damit wir Korn verkaufen, der Sabbat, daß wir Korn verhandeln können? Den Scheffel muß man kleiner machen, größer seinen Preis und das Gewicht verfälschen,
mondván: mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget,
6 um Arme für das Geld zu kaufen und Dürftige um ein Paar Schuhe. - Taubes Korn verhandeln wir."
hogy pénzen vegyünk szegényeket és szűkölködőt egy pár sarúért, és a búzának hulladékát eladjuk.
7 Der Herr schwört wider Jakobs Adel: "In Ewigkeit vergesse ich nicht ihre Taten." -
Megesküdött az Örökkévaló Jákób büszkeségére: Nem felejtem el örökké mind az ő tetteiket.
8 Soll nicht darob das Land erbeben? Nicht alle trauern, die darinnen wohnen? Wär's gleich dem Euphrat angewachsen, hochgestiegen, so sinkt es dennoch wie Ägyptens Nil.
Vajon emiatt ne reszkessen-e meg a föld, hogy gyászba borul minden rajta lakó, s fölemelkedik mint a folyam egészen, fölkavarodik és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama?
9 "An jenem Tage wird's gescheh'n", ein Spruch des Herrn, des Herrn, "da lasse ich die Sonne untergehn am Mittag und wandle für die Erde schon am Tag das Licht in Dunkel.
És lészen ama napon, úgymond az Úr az Örökkévaló, lenyugtatom a napot délben, és elsötétítem a földet világos nappal.
10 In Trauer ändere ich eure Feste, in Totenklage alle eure Lieder und gürte allen Hüften Bußgewänder um und mache kahlgeschoren jedes Haupt und mach es so wie bei der Trauer um den Einzigen. Und alles endet wie ein bitterer Tag." -
Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem olylyá, min ő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint. a keserű nap.
11 "Es kommen Tage", Spruch des Herrn, des Herrn, "da sende ich ins Land den Hunger, doch Hunger nicht nach Brot, nicht Durst nach Wasser, vielmehr danach, das Wort des Herrn zu hören.
Íme napok jönnek, úgymond az Úr az Örökkévaló, és éhséget bocsátok az országra, nem éhséget kenyérre, s nem szomjúságot vízre, hanem arra, hogy hallják az Örökkévalónak igéit.
12 Sie wanken dann von Meer zu Meer, von Mitternacht bis Sonnenaufgang hin. So irren sie umher, ein Herrenwort zu suchen, doch sie finden keines. -
S majd bolyongnak tengertől tengerig és északtól egészen keletig, kóborolnak, hogy keressék; az Örökkévalónak igéjét, de nem találják.
13 An jenem Tage sinken hin die jungen Mädchen, die Jünglinge, vor Durst verschmachtend,
Azon a napon ájuldoznak majd a szép hajadonok, meg az ifjak a szomjúság miatt.
14 die schwören bei Samarias Sünde, und die sprechen: 'So wahr dein Gott lebt, Dan! So wahr dein Stammgott lebt, Beetseba!' Sie sinken hin und stehen nicht mehr auf."
A kik esküsznek Sómrón bűnére, és mondogatják: él az istened, Dán, meg: él a Beérsébába vivő út! – elesnek és föl nem kelnek többé.
