Sananlaskujen 8

1 Eikö viisaus kutsu, eikö taito anna äänensä kuulua?

Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

2 Ylös kummuille, tien viereen, polkujen risteyksiin hän on asettunut.

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3 Porttien pielissä, kaupungin portilla, oviaukoissa hän huutaa:

A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4 "Teitä minä kutsun, miehet, ja ihmislapsille kaikuu minun ääneni.

Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

5 Tulkaa, yksinkertaiset, mieleviksi; tulkaa järkeviksi, te tyhmät.

Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

6 Kuulkaa, sillä jalosti minä puhun, ja avaan huuleni puhumaan, mikä oikein on;

Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

7 sillä totuutta minun suuni haastaa, ja jumalattomuus on minun huulilleni kauhistus.

Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8 Vanhurskaat ovat minun suuni sanat kaikki, ei ole niissä mitään petollista, ei väärää.

Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

9 Ne ovat kaikki oikeat ymmärtäväiselle, suorat niille, jotka löysivät tiedon.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Ottakaa minun kuritukseni, älkääkä hopeata, ja tieto ennen valituinta kultaa.

Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Sillä parempi on viisaus kuin helmet, eivät mitkään kalleudet vedä sille vertaa.

Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

12 Minä, viisaus, olen perehtynyt mielevyyteen, olen löytänyt tiedon ja taidollisuuden.

Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Herran pelko on pahan vihaamista. Kopeutta ja ylpeyttä, pahaa tietä ja kavalaa suuta minä vihaan.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

14 Minulla on neuvo ja neuvokkuus; minä olen ymmärrys, minulla on voima.

Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

15 Minun avullani kuninkaat hallitsevat, ruhtinaat säädöksensä vanhurskaasti säätävät.

Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Minun avullani päämiehet vallitsevat ja ylhäiset, maan tuomarit kaikki.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Minä rakastan niitä, jotka minua rakastavat, ja jotka minua varhain etsivät, ne löytävät minut.

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Minun tykönäni on rikkaus ja kunnia, ikivanha varallisuus ja vanhurskaus.

Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Minun hedelmäni on parempi kuin kulta, kuin puhtain kulta, minun antamani voitto valituinta hopeata parempi.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Minä vaellan vanhurskauden polkua, oikeuden teitten keskikohtaa,

Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 antaakseni niille, jotka minua rakastavat, pysyvän perinnön ja täyttääkseni heidän aarrekammionsa.

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Herra loi minut töittensä esikoiseksi, ensimmäiseksi teoistaan, ennen aikojen alkua.

Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

23 Iankaikkisuudesta minä olen asetettu olemaan, alusta asti, hamasta maan ikiajoista.

Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

24 Ennenkuin syvyyksiä oli, synnyin minä, ennenkuin oli lähteitä, vedestä rikkaita.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Ennenkuin vuoret upotettiin paikoilleen, ennen kukkuloita, synnyin minä,

Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

26 kun hän ei vielä ollut tehnyt maata, ei mantua, ei maanpiirin tomujen alkuakaan.

Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

27 Kun hän taivaat valmisti, olin minä siinä, kun hän veti piirin syvyyden pinnalle,

Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 kun hän teki vahvoiksi pilvet korkeudessa, kun syvyyden lähteet saivat voiman,

Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

29 kun hän merelle asetti sen rajat, että vedet eivät kävisi hänen käskynsä yli, kun hän vahvisti maan perustukset,

Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 silloin minä hänen sivullansa hoidokkina olin, ihastuksissani olin päivästä päivään ja leikitsin hänen edessänsä kaikin ajoin;

Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

31 leikitsin hänen maanpiirinsä päällä, ja ihastukseni olivat ihmislapset.

Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.

32 Siis te, lapset, kuulkaa minua; autuaat ne, jotka noudattavat minun teitäni!

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Kuritusta kuulkaa, niin viisastutte; älkää sen antako mennä menojaan.

Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Autuas se ihminen, joka minua kuulee, valvoo minun ovillani päivästä päivään, vartioitsee minun ovieni pieliä!

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

35 Sillä joka minut löytää, löytää elämän ja saa Herran mielisuosion.

Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 Mutta joka menee minusta harhaan, saa vahingon sielullensa; kaikki, jotka minua vihaavat, rakastavat kuolemaa."

De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!