John 11
1 Now a certain man was sick, Lazarus from Bethany, of the village of Mary and her sister, Martha.
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
2 It was that Mary who had anointed the Lord with ointment and wiped his feet with her hair, whose brother Lazarus was sick.
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
3 The sisters therefore sent to him, saying, “Lord, behold, he for whom you have great affection is sick.”
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
4 But when Jesus heard it, he said, “This sickness is not to death, but for the glory of God, that God’s Son may be glorified by it.”
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
5 Now Jesus loved Martha, and her sister, and Lazarus.
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
6 When therefore he heard that he was sick, he stayed two days in the place where he was.
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
7 Then after this he said to the disciples, “Let’s go into Judea again.”
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8 The disciples asked him, “Rabbi, the Jews were just trying to stone you. Are you going there again?”
Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
9 Jesus answered, “Aren’t there twelve hours of daylight? If a man walks in the day, he doesn’t stumble, because he sees the light of this world.
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
10 But if a man walks in the night, he stumbles, because the light isn’t in him.”
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
11 He said these things, and after that, he said to them, “Our friend Lazarus has fallen asleep, but I am going so that I may awake him out of sleep.”
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
12 The disciples therefore said, “Lord, if he has fallen asleep, he will recover.”
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13 Now Jesus had spoken of his death, but they thought that he spoke of taking rest in sleep.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
14 So Jesus said to them plainly then, “Lazarus is dead.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
15 I am glad for your sakes that I was not there, so that you may believe. Nevertheless, let’s go to him.”
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
16 Thomas therefore, who is called Didymus, said to his fellow disciples, “Let’s also go, that we may die with him.”
Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
17 So when Jesus came, he found that he had been in the tomb four days already.
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
18 Now Bethany was near Jerusalem, about fifteen stadia away.
Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
19 Many of the Jews had joined the women around Martha and Mary, to console them concerning their brother.
És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
20 Then when Martha heard that Jesus was coming, she went and met him, but Mary stayed in the house.
Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
21 Therefore Martha said to Jesus, “Lord, if you would have been here, my brother wouldn’t have died.
Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 Even now I know that whatever you ask of God, God will give you.”
De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
23 Jesus said to her, “Your brother will rise again.”
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24 Martha said to him, “I know that he will rise again in the resurrection at the last day.”
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
25 Jesus said to her, “I am the resurrection and the life. He who believes in me will still live, even if he dies.
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (aiōn g165)
27 She said to him, “Yes, Lord. I have come to believe that you are the Christ, God’s Son, he who comes into the world.”
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
28 When she had said this, she went away and called Mary, her sister, secretly, saying, “The Teacher is here and is calling you.”
És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
29 When she heard this, she arose quickly and went to him.
Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
30 Now Jesus had not yet come into the village, but was in the place where Martha met him.
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
31 Then the Jews who were with her in the house and were consoling her, when they saw Mary, that she rose up quickly and went out, followed her, saying, “She is going to the tomb to weep there.”
A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 Therefore when Mary came to where Jesus was and saw him, she fell down at his feet, saying to him, “Lord, if you would have been here, my brother wouldn’t have died.”
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
33 When Jesus therefore saw her weeping, and the Jews weeping who came with her, he groaned in the spirit and was troubled,
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
34 and said, “Where have you laid him?” They told him, “Lord, come and see.”
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
35 Jesus wept.
Könnyekre fakadt Jézus.
36 The Jews therefore said, “See how much affection he had for him!”
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
37 Some of them said, “Couldn’t this man, who opened the eyes of him who was blind, have also kept this man from dying?”
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38 Jesus therefore, again groaning in himself, came to the tomb. Now it was a cave, and a stone lay against it.
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
39 Jesus said, “Take away the stone.” Martha, the sister of him who was dead, said to him, “Lord, by this time there is a stench, for he has been dead four days.”
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40 Jesus said to her, “Didn’t I tell you that if you believed, you would see God’s glory?”
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
41 So they took away the stone from the place where the dead man was lying. Jesus lifted up his eyes and said, “Father, I thank you that you listened to me.
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42 I know that you always listen to me, but because of the multitude standing around I said this, that they may believe that you sent me.”
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43 When he had said this, he cried with a loud voice, “Lazarus, come out!”
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
44 He who was dead came out, bound hand and foot with wrappings, and his face was wrapped around with a cloth. Jesus said to them, “Free him, and let him go.”
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
45 Therefore many of the Jews who came to Mary and saw what Jesus did believed in him.
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
46 But some of them went away to the Pharisees and told them the things which Jesus had done.
De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47 The chief priests therefore and the Pharisees gathered a council, and said, “What are we doing? For this man does many signs.
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
48 If we leave him alone like this, everyone will believe in him, and the Romans will come and take away both our place and our nation.”
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49 But a certain one of them, Caiaphas, being high priest that year, said to them, “You know nothing at all,
Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
50 nor do you consider that it is advantageous for us that one man should die for the people, and that the whole nation not perish.”
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51 Now he didn’t say this of himself, but being high priest that year, he prophesied that Jesus would die for the nation,
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52 and not for the nation only, but that he might also gather together into one the children of God who are scattered abroad.
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
53 So from that day forward they took counsel that they might put him to death.
Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
54 Jesus therefore walked no more openly among the Jews, but departed from there into the country near the wilderness, to a city called Ephraim. He stayed there with his disciples.
Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
55 Now the Passover of the Jews was at hand. Many went up from the country to Jerusalem before the Passover, to purify themselves.
Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56 Then they sought for Jesus and spoke with one another as they stood in the temple, “What do you think—that he isn’t coming to the feast at all?”
Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
57 Now the chief priests and the Pharisees had commanded that if anyone knew where he was, he should report it, that they might seize him.
A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
