Job 27

1 Moreover Job continued his parable, and said,

Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:

2 As God liveth, who hath taken away my judgment; and the Almighty, who hath afflicted my soul;

Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,

3 All the while my breath is in me, and the spirit of God is in my nostrils;

Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4 My lips shall not speak wickedness, nor my tongue utter deceit.

Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Far be it from me that I should justify you: till I die I will not remove my integrity from me.

Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6 My righteousness I hold fast, and will not let it go: my heart shall not reproach me so long as I live.

Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7 Let my enemy be as the wicked, and he that riseth up against me as the unrighteous.

Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8 For what is the hope of the hypocrite, though he hath gained, when God taketh away his soul?

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?

9 Will God hear his cry when trouble cometh upon him?

Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?

10 Will he delight himself in the Almighty? will he always call upon God?

Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11 I will teach you by the hand of God: that which is with the Almighty will I not conceal.

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12 Behold, all ye yourselves have seen it; why then are ye thus altogether vain?

Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13 This is the portion of a wicked man with God, and the heritage of oppressors, which they shall receive of the Almighty.

Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14 If his children are multiplied, it is for the sword: and his offspring shall not be satisfied with bread.

Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15 Those that remain of him shall be buried in death: and his widows shall not weep.

Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.

16 Though he should heap up silver as the dust, and prepare raiment as the clay;

Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17 He may prepare it, but the just shall put it on, and the innocent shall divide the silver.

Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18 He buildeth his house as a moth, and as a booth that the keeper maketh.

Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.

19 The rich man shall lie down, but he shall not be gathered: he openeth his eyes, and he is not.

Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20 Terrors take hold on him as waters, a tempest stealeth him away in the night.

Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21 The east wind carrieth him away, and he departeth: and as a storm hurleth him out of his place.

Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.

22 For God shall cast upon him, and not spare: he would long to flee out of his hand.

Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.

23 Men shall clap their hands at him, and shall hiss him out of his place.

Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.