Matthew 27
1 Now, when morning came, all the High-priests and Elders of the people took, counsel, against Jesus, so as to put him to death:
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
2 and, binding him, they led him away, and delivered him up unto Pilate the governor.
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
3 Then, Judas who had delivered him up, seeing that he was condemned, being smitten with remorse, returned the thirty pieces of silver unto the High-priests and Elders,
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
4 saying—I have sinned, in delivering up righteous blood. But, they, said—What is that to us? thou, shalt see to it for thyself.
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
5 And, throwing the pieces of silver into the Temple, he withdrew, and, going away, hanged himself.
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
6 But, the High-priests, taking the pieces of silver, said—It is not allowed, to cast them into the treasury; since, a price of blood, they are.
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7 And, taking counsel, they bought with them, the field of the potter, as a burial-place for strangers.
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
8 Wherefore, that field hath been called Field of Blood, until this day.
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
9 Then, was fulfilled, that which was spoken through Jeremiah the prophet, saying: And they took the thirty pieces of silver, as the value of him whom they had valued, whom they had valued, of Israel’s sons, —
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
10 And gave them for the field of the potter, as, the Lord, directed me.
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
11 Now, Jesus, stood before the governor; and the governor questioned him, saying—Thou, art the king of the Jews? And, Jesus, said—Thou, sayest.
Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
12 And, while he was being accused by the High-priests and Elders, he answered nothing.
És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
13 Then, Pilate saith unto him—Hearest thou not how many things against thee they are bearing witness?
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
14 And he answered him, no not so much as a single word, so that the governor was marvelling exceedingly.
És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
15 But, feast by feast, the governor had been wont to release one unto the multitude, a prisoner whom they were desiring.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16 Now they had at that time a distinguished prisoner, called, Barabbas.
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17 They therefore having come together, Pilate, said to them—Whom will ye I should release unto you? Barabbas? or Jesus, who is called Christ?
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18 For he knew that, for envy, they had delivered him up.
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19 And, as he was sitting upon the judgment seat, his wife sent unto him, saying: Have thou nothing to do with that righteous man, for, many things, have I suffered this day, by dream, because of him.
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
20 But, the High-priests and the elders, persuaded the multitudes, that they should claim Barabbas, but, Jesus, should, destroy.
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21 Now the governor, answering, said unto them—Which of the two desire ye I should release unto you? And they said—Barabbas!
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22 Pilate saith unto them—What then shall I do unto Jesus, who is called Christ? They all say—Let him be crucified!
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23 But, he, said—Indeed! what evil hath he done? But, they, vehemently, were crying aloud, saying—Let him be crucified!
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24 And Pilate, seeing, that, nothing, it availed, but rather, a tumult, was arising, taking water, washed his hands of it before the multitude, saying—Innocent, am I, of the blood of this man, —Ye, shall see to it for yourselves.
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
25 And all the people, answering, said—His blood be upon us and upon our children!
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26 Then released he unto them Barabbas, but, scourging, Jesus, delivered him up, that he might be crucified.
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27 Then the soldiers of the governor, taking Jesus aside into the judgment-hall, gathered unto him all the band;
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
28 and, unclothing him, a scarlet scarf, put they about him, —
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
29 and, plaiting a crown out of thorns, they put it upon his head, and a reed in his right hand, —and, kneeling before him, began to mock him, saying—Joy to thee, King of the Jews!
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30 And, spitting upon him, they took the reed, and began striking upon his head.
És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31 And, when they had mocked him, they put off him the scarf, and put on him his garments, and led him away unto the crucifying.
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
32 And, as they were going forth, they found a man of Cyrene, by name, Simon, —the same, they impressed to bear his cross.
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
33 And, coming into a place called Golgotha, that is to say, Skull-place,
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
34 they gave him to drink, wine, with gall, mingled, and, tasting, he would not drink.
Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
35 And, having crucified him, they parted among themselves his garments, casting a cloth;
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
36 and, being seated, were watching him there.
És leülvén, ott őrzik vala őt.
37 And they put up, over his head, his accusation, written—THIS, IS JESUS, THE KING OF THE JEWS.
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
38 Then, are crucified with him, two robbers, —one on the right hand, and one on the left.
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
39 And, they who were passing by, were reviling him, shaking their heads,
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
40 and saying—The man that taketh down the Temple and in three days buildeth it! Save, thyself! If thou art God’s, Son, come down from the cross.
És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
41 Likewise, the High-priests, [also], mocking, with the Scribes and Elders, were saying: Others, he saved, —Himself, he cannot save:
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
42 Israel’s King, he is! Let him come down, now, from the cross, —and we will believe on him!
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
43 He hath put confidence upon God, Let him rescue him, now, if he desireth him; for he said, I am, God’s Son.
Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
44 And, the same thing, the robbers also, who were crucified with him, were casting in his teeth.
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
45 Now, from the sixth hour, darkness, came upon all the land—until the ninth hour.
Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
46 And, about the ninth hour, Jesus uttered a cry, with a loud voice, saying—Eloi! Eloi! lema sabachthanei? that is, My God! my God! to what end hast thou forsaken me?
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
47 Now certain of them who were there standing, when they heard, began to say—This man, calleth, Elijah.
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
48 And, straightway, one from among them, running, and taking a sponge, and filling it with vinegar and putting it on a reed, was giving him to drink;
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
49 but, the rest, said—Stay! let us see whether Elijah is coming, and will save him. But, another, taking a spear, pierced his side, and there came forth water and blood.
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
50 And, Jesus, again crying out with a loud voice, dismissed the spirit.
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51 And lo! the veil of the Temple, was rent, from top to bottom, into two; and, the earth, was shaken, and, the rocks, were rent;
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
52 and, the tombs, were opened and, many bodies of the holy ones who had fallen asleep, arose, —
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
53 and, coming forth out of the tombs after his arising, entered into, the holy city, and plainly appeared unto many.
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54 Now, the centurion, and those with him watching Jesus, seeing the earthquake and the things coming to pass, were violently affrighted, saying—Truly, God’s Son, was, he!
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55 Now there were there, many women, from afar, beholding, who indeed had followed Jesus from Galilee, ministering unto him;
Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
56 among whom was Mary the Magdalene, also Mary the mother of James and Joseph, and the mother of the sons of Zebedee.
Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
57 And, when, evening, arrived, there came a rich man from Arimathaea, whose name was Joseph, who also, himself, had been discipled unto Jesus.
Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58 The same, going unto Pilate, claimed the body of Jesus. Then, Pilate commanded it to be given up.
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59 And Joseph, taking the body, wrapped it up in a clean Indian-cloth,
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60 and laid it in his new tomb, which he had hewn in the rock, and, rolling near a large stone unto the door of the tomb, departed.
És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61 Now there were there, Mary the Magdalene, and the other Mary, sitting over against the sepulchre.
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
62 And, on the morrow, which is after the preparation, the High-priests and the Pharisee were gathered together unto Pilate,
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63 saying—Sir! we have been put in mind that, that deceiver, said, while yet living, —After three days, will I, arise.
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64 Command, therefore, that the sepulchre be made secure until the third day, —lest once the disciples should come and steal him, and say unto the people, He hath arisen from the dead! and, the last deception, shall be, worse than the first.
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
65 Pilate saith unto them—Ye have a guard: Go your way, secure it for yourselves, as ye know how.
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
66 And, they, went and secured for themselves the sepulchre, sealing the stone, with the guard.
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
