Luke 2
1 Now it came to pass in those days, there went out a decree from Caesar Augustus, that all the world should be enrolled.
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár parancsolatot adott ki, hogy írják össze az egész földet.
2 This was the first enrollment made when Quirinius was governor of Syria.
Ez az összeírás először akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 And all went to enroll themselves, every one to his own city.
Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.
4 And Joseph also went up from Galilee, out of the city of Nazareth, into Judaea, to the city of David, which is called Bethlehem, because he was of the house and family of David;
József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 to enroll himself with Mary, who was betrothed to him, being great with child.
hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt.
6 And it came to pass, while they were there, the days were fulfilled that she should be delivered.
És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje.
7 And she brought forth her firstborn son; and she wrapped him in swaddling clothes, and laid him in a manger, because there was no room for them in the inn.
És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.
8 And there were shepherds in the same country abiding in the field, and keeping watch by night over their flock.
Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett.
9 And an angel of the Lord stood by them, and the glory of the Lord shone round about them: and they were sore afraid.
És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk.
10 And the angel said unto them, Be not afraid; for behold, I bring you good tidings of great joy which shall be to all the people:
Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, amely az egész népnek öröme lesz.
11 for there is born to you this day in the city of David a Saviour, which is Christ the Lord.
Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 And this [is] the sign unto you; Ye shall find a babe wrapped in swaddling clothes, and lying in a manger.
Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13 And suddenly there was with the angel a multitude of the heavenly host praising God, and saying,
És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14 Glory to God in the highest, And on earth peace among men in whom he is well pleased.
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!“
15 And it came to pass, when the angels went away from them into heaven, the shepherds said one to another, Let us now go even unto Bethlehem, and see this thing that is come to pass, which the Lord hath made known unto us.
És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16 And they came with haste, and found both Mary and Joseph, and the babe lying in the manger.
Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.
17 And when they saw it, they made known concerning the saying which was spoken to them about this child.
Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak.
18 And all that heard it wondered at the things which were spoken unto them by the shepherds.
Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak.
19 But Mary kept all these sayings, pondering them in her heart.
Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat.
20 And the shepherds returned, glorifying and praising God for all the things that they had heard and seen, even as it was spoken unto them.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
21 And when eight days were fulfilled for circumcising him, his name was called JESUS, which was so called by the angel before he was conceived in the womb.
Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22 And when the days of their purification according to the law of Moses were fulfilled, they brought him up to Jerusalem, to present him to the Lord
Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 (as it is written in the law of the Lord, Every male that openeth the womb shall be called holy to the Lord),
Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve,
24 and to offer a sacrifice according to that which is said in the law of the Lord, A pair of turtledoves, or two young pigeons.
és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25 And behold, there was a man in Jerusalem, whose name was Simeon; and this man was righteous and devout, looking for the consolation of Israel: and the Holy Spirit was upon him.
És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26 And it had been revealed unto him by the Holy Spirit, that he should not see death, before he had seen the Lord’s Christ.
Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 And he came in the Spirit into the temple: and when the parents brought in the child Jesus, that they might do concerning him after the custom of the law,
A Lélek indításából a templomba ment, és amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy érte a törvény előírása szerint cselekedjenek,
28 then he received him into his arms, and blessed God, and said,
karjába vette, és áldotta Istent, és ezt mondta:
29 Now lettest thou thy servant depart, O Lord, According to thy word, in peace;
„Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben,
30 For mine eyes have seen thy salvation,
mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 Which thou hast prepared before the face of all peoples;
amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32 A light for revelation to the Gentiles, And the glory of thy people Israel.
világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.“
33 And his father and his mother were marveling at the things which were spoken concerning him;
József pedig és az ő anyja csodálkozott azokon, amiket őfelőle mondott.
34 and Simeon blessed them, and said unto Mary his mother, Behold, this [child] is set for the falling and rising up of many in Israel; and for a sign which is spoken against;
És Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő anyjának: „Íme, ő sokak elbukására és felemelésére rendeltetett Izraelben, és jel lesz, amelynek sokan ellene mondanak,
35 yea and a sword shall pierce through thine own soul; that thoughts out of many hearts may be revealed.
még a te lelkedet is éles tőr járja majd át, hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen.“
36 And there was one Anna, a prophetess, the daughter of Phanuel, of the tribe of Asher (she was of a great age, having lived with a husband seven years from her virginity,
Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon előrehaladott korú volt, hajadon kora után csak hét esztendeig élt férjével.
37 and she had been a widow even for fourscore and four years), which departed not from the temple, worshipping with fastings and supplications night and day.
Már nyolcvannégy esztendeje özvegy volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.
38 And coming up at that very hour she gave thanks unto God, and spake of him to all them that were looking for the redemption of Jerusalem.
Ugyanabban az órában odalépett, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindenkinek, akik Jeruzsálemben a megváltást várták.
39 And when they had accomplished all things that were according to the law of the Lord, they returned into Galilee, to their own city Nazareth.
Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe.
40 And the child grew, and waxed strong, filled with wisdom: and the grace of God was upon him.
A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megtelt bölcsességgel és az Isten kegyelme volt rajta.
41 And his parents went every year to Jerusalem at the feast of the passover.
Szülei évenként felmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepére.
42 And when he was twelve years old, they went up after the custom of the feast;
Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
43 and when they had fulfilled the days, as they were returning, the boy Jesus tarried behind in Jerusalem; and his parents knew it not;
Miután elteltek az ünnepnapok, hazaindultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de sem József, sem az anyja nem vette észre.
44 but supposing him to be in the company, they went a day’s journey; and they sought for him among their kinsfolk and acquaintance:
Azt gondolták, hogy az útitársaik között van. Egynapi járóföldet mentek, és akkor kezdték keresni a rokonok és ismerősök között.
45 and when they found him not, they returned to Jerusalem, seeking for him.
Amikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 And it came to pass, after three days they found him in the temple, sitting in the midst of the doctors, both hearing them, and asking them questions:
És történt, hogy harmadnapra találták meg a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47 and all that heard him were amazed at his understanding and his answers.
Mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak értelmén és feleletein.
48 And when they saw him, they were astonished: and his mother said unto him, Son, why hast thou thus dealt with us? behold, thy father and I sought thee sorrowing.
Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.“
49 And he said unto them, How is it that ye sought me? wist ye not that I must be in my Father’s house?
Ő pedig ezt mondta nekik: „Miért kerestetek engem? Vagy nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?“
50 And they understood not the saying which he spake unto them.
De ők nem értették, amit mondott nekik.
51 And he went down with them, and came to Nazareth; and he was subject unto them: and his mother kept all [these] sayings in her heart.
Jézus ezután elment velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja szívében megőrizte mindezeket.
52 And Jesus advanced in wisdom and stature, and in favour with God and men.
Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben és az Isten és emberek előtti kedvességben.
