Psalms 38

1 A Psalm of David. A lament. Reprove me not, Lord, in your anger, and chasten me not in your wrath;

Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2 for your arrows have sunk into me, and your hand lies heavy upon me.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3 In my flesh is no soundness because of your anger, no health in my bones, because of my sin.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4 For that my guilt is gone over my head: it weighs like a burden too heavy for me.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

5 My wounds stink and fester, for my foolishness I am tormented.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Bent and bowed am I utterly, all the day going in mourning.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7 My loins are filled with burning, and in my flesh is no soundness.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8 I am utterly crushed and numb; I cry louder than lion roars.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

9 Lord, you know all that I long for, my groans are not hidden from you.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

10 My heart is throbbing, my strength has failed me. The light of my eyes – even it is gone from me.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

11 My dear ones and friends keep aloof, and my neighbors stand afar off.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12 They who aim at my life lay their snares, they who seek my hurt speak of ruin, nursing treachery all the day long.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13 But I turn a deaf ear and hear not; like the dumb I open not my mouth.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 I am like one without hearing, with no arguments in my mouth.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15 For my hope, O Lord, is in you. You will answer, O Lord my God,

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16 when I utter the hope that those who made scorn of my tottering feet may not rejoice over me.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17 For I am ready to fall, my pain forsakes me never.

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

18 I acknowledge my guilt, I am anxious because of my sin:

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

19 My wanton assailants are strong, those who wrongfully hate me are many,

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

20 who render me evil for good, and oppose me, because I make good my goal.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21 Do not forsake me, O Lord; my God, be not far from me.

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

22 Hasten to help me, O Lord my savior.

Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!